Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Tisztességtelen verseny, gazdasági élet és chícane (executio popularis

107 funkciója. Nemcsak ezen intézmények tökeellátásának javítása cél­jából bír ez jelentőséggel, hanem azért is, mert ezáltal a nagyközön­ség széles rétegei kapcsolódhatnak be, vállalhatnak érdekeltséget a tőkekoncentrációk szervezeteinél. Az előadó foglalkozott a mezőgazdálkodás megszervezésének problémájával, amelyet termelő szövetkezetek elterjesztésével talál megoldhatónak. Ezek nemcsak a szövetkezetbe tömörült mezőgazda­ságok termelését tudják irányítani és termeivényeiket standardizálni, hanem a termeivények elhelyezésére, valamint gazdasági szükségle­tek kollektív beszerzésére is eredményesen felhasználhatók. Mindkét társasági forma autonómiáját egy magasabb ellenőrzés és irányítás lehetősége által szűkíthetőnek találja, amelyben a közérdek szem­pontjai, a nemzeti termelés feladatai érvényesülnek. Az előadó hang­súlyozta, hogy abban az evolúcióban, amely a gazdálkodás struktúra­változását kíséri, béke, nyugalom és fejlődés csak úgy biztosítható, ha a jogeszme ethikai és logikai elemei a gazdasági átalakulást kísérő jogi szabályozást maradék nélkül áthatják. Ebben a szemléletben valósítandó meg a nemzeti öncélúság és szolidaritás gondolatkörében felépített rend, fegyelem és haladás, amelynek magasabbrendű igaz­ságossága egy magasabbrendű szolgálat következménye, Az előadáshoz hozzászólott H o f f György, aki az előadás külö­nös értékét látta abban, hogy az előadó a gazdasági élet jelenségein keresztül vizsgálta a jogalkotás feladatait. Ez a módszer szerinte az ú. n. Interessen juris prudenz szemléletének felel meg, amely a jog­szabályok mögött rejlő érdekharcra irányítja figyelmét. Az előadó következtetéseivel azonban nem ért mindenben egyet. A vitát B e c k Salamon elnöki zárószava rekesztette be. Ki­emelte az előadó által ismertetett kérdésekből különösen azokat, amelyek felhasználhatók az elmélet és a valóság ellentéteinek ki­küszöbölésére. Dr. Hoff György: A hites könyvvizsgálók kötelességei címmel január 17-én előadást tartott a civiljogászok vitatársaságában. Az előadó rámutatott arra, hogy az 1875. évi kereskedelmi törvény elő­készítőbizottságának jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a Kt. megalkotói az akkor bevezetett felügyelőbizottságban olyan társasági szervet kívántak létesíteni, amely teljesen megegyezik a hites könyvvizsgálói intézmény modern eszméjével. A magyar jogfejlődés azonban nem követte a Kt. előkészítői által kijelölt útat, s így most külföldről — elsősorban az angol jogrendszerből — kell a hites könyvvizsgálói intézményt recipiálnunk. A kft.-ról és a csendes társaságról szóló 1930. évi V. t.-c, amely a hites könyvvizsgálói intézményt — bár nem kötelező formában — bevezette, a hites könyvvizsgálók kötelességét ..az ügyvezetés állandó ellenőrzésé"-ben jelöli meg. Az ,,ügyvezetés ellenőrzésének előírása azonban csak annyiban helytálló, amennyiben a revízió alapjául vett számvitel az ügyvezetés vetületét alkotja, és a hites könyvvizsgáló az ügyvezetés törvényszerűségét is felülvizs­gálni tartozik. Az ellenőrzés állandósága a magynr hites könyvvizsgá­lat jellegzetessége. A vizsgálatnak ki kell terjeszkednie az alaki sza­bályszerűség, az anyagi helyesség és a jogszerűség szempontjaira, — egyébként a legalitás szempontja — tágabb értelemben — az alaki és anyagi revízió követelményét magában is foglalja. A leltártételek ese­tében legalább is a leltárfelvétel és értékelés módjának helyesságét feltétlenül ellenőrizni kell; az ügyvezetőktől és a társasági alkalma­zottaktól nyert szóbeli felvilágosításokat óvatosan kell fogadni. A jelen­téstételi kötelesség tárgyalása kapcsán megvonta az előadó a revizori jelentés tartalmának határait, kiemelvén hogy annak felső határát a törvény által is védendőnek elismert vállalati érdek szolgálata szabja

Next

/
Thumbnails
Contents