Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Tisztességtelen verseny, gazdasági élet és chícane (executio popularis

99 pervesztes lesz, mert per már folyamatban van, költségben marasztalják és ennek a pervesztésnek mintegy fájdalomdíjként végrehajtási jogot biztosít a törvény. Aggályos ez azért is, mert a törvényszéki iktatás számaiból nem lehet az egy napra érkezett beadványok közül a korábbit megállapítani. A perindításból való kirekesztés helyett sokkal helyesebb lett volna a peregyesítés kötelező kimondása. A végrehajtási jog kiterjesztésénél pedig sokkal óvatosabban kellett volna bánni. Itt felmerül a kérdés, ki tekintendő versenytársnak? A törvény által említett távolsági viszonyok alatt körülbelül Csonkamagyarország határait kell értenünk. Bármennyire helyes volna a dr. Somogyi által megkívánt közvetlen jogsérelem igazolása, reá kell mutatnom arra, hogy bírói gyakorlatunk ezt meg nem kívánja és vizsgálat tárgyává soha nem teszi. Mindenesetre szabályozandó azoknak a köre, akik végrehajtást kérhetnek. Adódhat a kérdés, hogy az a versenytárs, ki jelenleg üzletét szünetelteti, de cége be van jegyezve, vagy ipar jogosítvánnyal bír és telepe van (vagy esetleg nincs), kérhet-e végrehajtást. Mi történik akkor, ha valaki magát versenytársnak színlelve, kér végrehajtást? Csak felfolyamodás?! A példálódzást még sokáig lehetne folytatni. De már az előbb kifejtettek is igazolják azt az álláspontomat, hogy a végrehajtási jogot csupán a 24. §-ban említett szakegyesületek és érdekképviseletek javára lett volna szabad biztosítani. Dr. Grossmann László. Sodorványok. „Codex nélkül vagyunk egyelőre, de nem vagyunk törvény nélkül .. . kevésbé ismeretes törvényeink is hemzsegnek a magánjogi vonatkozásoktól. Egy példát száz helyett. Ki keresne anyagi magánjogi tételt a közvetlen illetékek kezeléséről szóló pénzügyi törvényben ?" S c h w a r z : Újabb magánjogi fejtegetések, 11. old. A jogszabályok avulsio-ja a magánjog és a közigazgatásinak elnevezett jogágak közölt, mint a fenti idézetből kitűnik, nem a most megindítani készült rovattal foglalkoztatja először a jogirodalmat. Ámde ennek a rovatnak nemcsak az a célja, mint amit elhunyt nagy tudósunk a magánjogból máshová tévedt jogszabályok összegyűjtésével elérni akart. Szászy-Schwarz előtt elsősorban a forrástant szempont lebegett: felismerése és feldolgozása a másüvé vetődött magánjogi szabályoknak. Mi megkíséreljük, hogy egy lépéssel tovább menjünk: nemcsak gyűjtő, hanem bíráló munkát is akarunk végezni. A m!í időnkben sokkal 4*