Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A jogellenesség tudata a versenyjogban. (Tudott-e? Kellett-e tudnia?)

96 tot tett és pusztán egy versenytárs által megindított alkutárgyalás nem zárhat el más vállalkozót attól, hogy a maga részéről ugyancsak ajánlatot tegyen. Az ajánlattételnek ez a joga független attól a stádiumtól, amelyben a korábban megtett ajánlat az adott időpontban van. Nem lehet kötelezővé tenni, hogy bármily vállalkozó csak akkor tehessen ajánlatot, amikor a másik versenytárs korábban tett ajánlata már el nem fogadtatott. A Kúria ítéletével érintett az a másik szempont, hogy nem merült fel adat arra, hogy az alperes a felperesi ajánlat visszautasítására a vevőket akár közvetve, akár közvetlenül reá birni igyekezett, az ajánlat megtételétől fogalmilag is különváló külön tényállás és e vonatkozásban kétségtelenül már megszólalhat a versenytörvény tilalma, ha a reábirás eszközei meg nem engedettnek mutatkoznak, de még e második kérdésben is csak az eszköz megengedettsége, vagy meg nem engedettsége a döntő, mert pl. egy olcsóbb ajánlat a konkurrensajánlat visszautasításának közvetett indoka anélkül, hogy az olcsóbb ajánlattétel e közvetett indok okából meg nem engedett versenynek minősülne. A döntés helyessége mellett is a gyakorlat irányításának jó szolgálatot tett volna, ha a szükséges elvi élességgel deklarálta volna, hogy a kereskedőnek függetlenül a másik által teit ajánlattól, ajánlattételre joga van. B. S. / A jogellenesség tudata a versenyjogban. (Tudott-e? Kellett-e tudnia?) Törvényhozás, joggyakorlat és irodalom azt az álláspontot vallja, hogy a versenytörvény alapján az abbanhagyási igény az objective jogellenes tény alapján a versenytársat megilleti. Senki nem mentesülhet az abbanhagyási igénytől azon a címen, hogy subjective nem volt tudomása a terhére rótt maga tartás jogellenességéről. Aki a jogellenesség tudata nélkül tanúsít cbiective jogellenes magatartást, azzal szemben is helye van abbanhagyási igénynek. (A kártérítési igény előfeltételei más lapra tartoznak.) Aki megtévesztő akármiféle megjelölést használ, attól a használat abbanhagyása követelhető akkor is, ha a megjelölés megtévesztésre alkalmas voltáról a fél semmit sem tud, a jog szokásos nyelvén szólva, teljesen jóhiszemű. Ennek a kiképzett elvnek alkalmazása a joggyakorlatban nem is okoz nehézséget, de már kétségeket teremthet harmadik személyeknek a versenycselekményben való részvételénél. A jóhiszem, a tudomás kérdését veti fel az a gyakorlati eset, amelyet a Kúria P. IV. 2476/1933. szám alatt bírált el. A concrét döntés érdemét nem kívánjuk érinteni, hanem az esetből kiindulva, egy elvi kérdésre kívánunk reámutatni. Az eset tényállása szerint egy palagyári cég felkérésére egy az ő gyártmányait árusító vidéki cég a jégverésnek a különböző palákra gyakorolt hatását feltüntető fényképet rendelt meg és ezt megküldötte az illető cégnek, aki ezt reklám céliára többszörösítette és terjesztette, A Kúria ? vidéki kereskedő elleni keresetet elutasította azzal, hogy az alperes „a jégverésnek különböző palákra gyakorolt hatását feltüntető fénykép és nyilatkozat bekéréséből egymagában véve még nem tudhatta, hogy azokat a cég többszörözés, nyilvánosságrahozás és terjesztés révén tisztességtelen verseny cselek-