Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A jogellenesség tudata a versenyjogban. (Tudott-e? Kellett-e tudnia?)

97 mény elkövetésére fogja felhasználni. Maga a fénykép elkészítése a háztulajdonos nyilatkozatának beszerzése és elküldése pedig nem minősíthető tisztességtelen versenycselekménynek." Az utóbbi indok kétségtelenül helytálló, de kérdéses, hogy a Kúria az alperes tudomását illetően nem kívánt-e túlszigorú bizonyítottságot. A tudomás pszichológiai folyamat, és mint ilyen, külsőleg nehezen fogható meg, épen ezért a közvetett bizonyításnak, az indiciumok értékelésének ily esetekben tág tere nyilik. Önmagától kínálkozik. Dr. Fürst László most megjelent kitűnő könyvének megállapítása: ,,A bíró kénytelen túlmenni a ténymegállapítás gépies feladatán ott, ahol a tények oly belsők, hogy csak indiciumokon keresztül közelíthetők meg. Abban a pillanatban, amikor az indiciumok lélektani súlya és önálló jogi értéke között a különbség megfelelő fokot elért, a fogalmat félretolja a közvetlen értékelés. Amint kiderül, hogy a látható külső tényállás nem ad elég lélektani alapot a tudomás valóságos fenforgásának kimondására, de épen elég arra, hogy az esetleges nem-tudást a jog eredeti értékítéletébe ütközőnek tüntesse fel: megszűnik a fogalom merevsége, Eltűnik az előtérből annak a hangsúlyozása, hogy a joghatás alapja a tudomás: a „ténykérdés" (tudott-e róla?), helyét a „jogkérdés" (kellett-e tudnia róla?) foglalja el. A tényállás további feszegetésére nincs többé szükség. Mihelyt olyan tények ismeretesek, amelyek alapján a tudomást el lehetett várni, felesleges annak kutatása, meg volt-e a tudomás tényleg". (A magánjog szerkezete 175. 1.) A bírói gyakorlatnak a külső bizonyítéki eszközökhöz való merev ragaszkodása más esetekben is ismert. Bontóperben a házasságtörés tényét a bíróság a közösülés igazolása nélkül nem állapítja meg, noha a házasságtörésre valló egyéb ténykörülmények igazolást nyertek. Amíg azonban ily esetben a H. T. 80. §. a) pontjabeli bontóok a bizonyítékok alapján mégis csak megállapítható és így a merev bizonyításhoz való ragaszkodás gyakorlatilag csak az ítéletben felhívott törvényszakasz különbségében merül ki, addig más esetekben a bizonyítékok szigorú megkívánása és a logikai közvetítés útján való pótlás hiánya az egyébként jogszerű igény negálására fog vezetni. A szóbanforgó esetben a jégverésnek a különböző palákra gyakorolt hatását feltüntető fénykép megrendeléséből a megbízónak tudnia kellett arról, hogy az őt felkérő cég bizonyára nem fogja az iróasztal-fíók legmélyére zárni a fényképet, hanem azt valaminő módon verseny céljaira kívánja felhasználni, amire kényszerítően utal, hogy a különböző palagyártmányokra gyakorolt jégverési hatást feltüntető képek megrendelésére és beszerzésére szólott a megbízás. A felkért fél ilyenkor nem ártatlan közeg egy oly műveletben, amelynek jogellenességéről ő ne tudna és így az adott tényállás mellett ha a tudomás ténye positivumként nem állapítható is meg, hanem az a jogkérdés, Fürst kifejezése szerint „kellett-e tudnia róla", fenforog. A kérdés érdeme nem versenyjogi területen nyugszik, hanem perjogi téren. A versenyjoggal kapcsolatosan azonban azért volt szükség kiemelni, mert épen a versenyjog területén ilyen helyzetek gyakorian adódnak. El kell ismerni, hogy fontos, szinte alkotmány4