Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 2. szám - A verseny szabadsága. (A szabad ajánlattétel joga)
93 az okozott kártól. Itt is a konkrét esettől függően az egyik vagy másik tényező lép előtérbe. Bezárva fejtegetéseimet, még rámutatok, hogy tudatában vagyok annak, hogy a kérdés inkább elméleti jelentőségű, mert a nem fizető és renitensen visszamaradó bérlőn a bérpótló kártérítés sem elsőbbséggel sem anélkül fedezet hiányában be nem hajtható, de lehetnek esetek, amikor ez a kérdés mégis gyakorlati és talán nem érdektelen elméleti szemszögből vizsgálni ezeket a jelenségeket. Dr. Halom István. x A verseny szabadsága. (A szabad ajánlattétel joga.) A versenyjog legkényesebb feladata a versenyszabadságnak a verseny tisztességével való összeegyeztetése. Sokszor elirányít az a gyakorlatilag hasznosítható elv, hogy a versenyszabadság következményeként nyitottnak maradó mozgási pálya elé is sorompót állít a meg nem engedett eszközök használata. Ilyenkor tehát maga a vonatkozó üzleti magatartás önmagában megengedett volna és a versenytörvény alapján nem volna kifogásolható és kifogásolhatóvá in concreto az alkalmazott eszközök igénybevétele révén válik. De sokszor vetődik fel az a kérdés, hogy vájjon maga a mozgási útvonal, a magatartás saját okából, meg nem engedett eszköz igénybevétele nélkül is, nem tilos út-e. Hogy gyakorlatilag sürün előforduló és sürün tárgyalt esetre utaljak, idevág az olcsó árral folytatott verseny. Baumbach azoknak álláspontjával szemben, akik az olcsó áron, vagy beszerzési áron alul való árusításban tisztességtelen versenyt akarnak látni, élesen formulázza a bírói gyakorlatban általában elfogadott tételt: ,,Wer derartiges verlangt, der will nícht den lauteren Wettbewerb schützen, sondern den freien Wettbewerb unterbinden." A versenyszabadság körének kérdését veti fel a Kúria P. IV. 2761/1933. sz. ítélete, amely az alsóbíróságokkal egyezően a keresetet elutasította. A felperes a határozatból kivehetően azt tette panasz tárgyává, hogy versenytársa különböző árvízkárosult gazdáknak, akikkel felperes tárgyalást folytatott, építési anyagok eladása tekintetében ugyancsak ajánlatot tett. Az elutasító bírói ítéletek nem vitathatóan helyesen vonták meg a versenytisztesség kereteit, de a kúriai határozat egy mellékzöngéje disszonánsán hat. A Kúria ugyanis azt emeli ki, hogy az alperes a gazdáknak csak azt követően tett ajánlatot, amikor az érdekeltek közölték kérdésére, hogy az építési anyagot a felperesnél nem rendelték meg, azt onnan fogják beszerezni, ahol legolcsóbban kapják és ,,az érdekelteknek ezután a nyilatkozata után az alperes jogosan tehetett eladási ajánlatot". Bár a kúriai határozat ez utóbbi indokát azzal kapcsolatban hozza fel, hogy a perben semmi adat fel nem merült, mintha alperes a gazdákat akár közvetlenül, akár közvetve a felperes ajánlatának visszautasítására reábírni törekedet volna, a Kúria ítéleti indokolásában foglalt időbeli cezúra félreértésekre adhat alkalmat, mintha a Kúria az ajánlattételt az adott esetben azért találta volna megengedhetőnek, mert az imént érintett közlés után történt. Ajánlatot tenni minden vállalkozónak akkor is szabad, ha tudja, hogy más versenytárs már ugyancsak ajánla-