Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A bérpótló kártérítés, mint kettős fedelű igény

94 Véleményem szerint a döntés helyességéhez szó férhet. Ha a bérlet nem szűnt volna meg, úgy nem vitásan a bér erejéig megillette volna a bérbeadót az elsőbbség. Már most azért, mert a volt bérlő jogellenesen tovább is a bérlemény területén maradt, kedvezőbb helyzetbe került. Különösen szembeötlő az a helyzet, amikor maga a bérlő él felmondással és azután saját tényét olykép szabotálja, hogy továbbra is a bérlemény területén marad és ezáltal kedvezőbb helyzetbe kerül, mert megszabadul a törvényes zálogjogtól (legalább is arra az összegre, mely bérpótló kártérítés címén jár a bérbeadónak), a bérbeadó meg elesik az elsőbbségtől, ami sokszor gazdaságilag egyenlő a követelés elvesztésével, mert a végrehajtás sorrendjében fedezet nincs. Vájjon célja lehet a jogrendszernek, hogy valakit jogellenes magatartásért jutalmazzon? Igaz, hogy bérbeadó a bérlemény kiürítése iránti peres eljárást is megindíthatja, de tudjuk jól, hogy míg ennek az eljárás során végrehajtható ítéletet kap, és míg a kielégítési végrehajtás foganatosítására sor kerül, igen hoszszu idő telik el, és ezen hosszú idő alatt élvezhetné bérlő a saját jogellenességéből keletkező jogi előnyöket. Ilyen esetben tehát szerény véleményem szerint a bérpótló kártérítés jogi természete azonos a bérrel és megilleti a törvényes elsőbbség, legalább is oly összeg erejéig, amennyit a bér kitett volna. Nem olyan könnyű ugyanis a helyzet, ha a bérpótló kártérítés nagyobb annál az összegnél, mint amit a bér kitett volna. Például, bérbeadó a bérleményt a bérleti viszony megszűnte után már kiadta új bérlőnek. Új bérlő azonban nem tud beköltözni, mert a régi jogellenesen, de ténylegesen nem költözik ki. Új bérlő bérbeadó költségére szállodába költözik, lehetőleg valamely előkelő dunaparti szállóba, a bérlemény területén fürdőszoba is van, tehát az új bérlő családostul elmegy naponta fürdőbe, az új bérlőnek nagyértékü bútorai vannak, ezt kénytelen valahol beraktározni, biztosítani, oda és vissza-fuvarozni. Ezt természetesen mind bérbeadó köteles viselni. Az így előálló kár igen könnyen több lehet, mint az a bér, amit a régi bérlő köteles viselni. Különösen az esetben, ha új bérlő drágábban vette bérbe a bérleményt, mint azt a régi bérlő bírta. (Ezen utóbbi eset ugyan, mostani viszonyok között nem nagyon valószínű, de a jogász fantáziája határtalan.) Megilleti-e ezen megnagyobbodott bérpótló kártérítésért a törvényes elsőbbség és zálogjog a bérbeadót? Erre már nehezebb a felelet. Az előbbi esetben a bérpótló kártérítés bér jellege domborodott ki inkább, utóbbi esetben a kártérítési jelleg lép előtérbe. Az anyagi igazságnak és a törvény szellemének talán az felelne meg legjobban, ha a bérpótló kártérítést felbontanánk és azt mondanánk, hogy oly összeg erejéig, amennyi bér jelleggel bir, megilleti a bérpótló kártérítést az elsőbbség, azon összeg erejéig, amelynél a kártérítési jelleg előtérbe lép, nem illeti meg a bérbeadót elsőbbség. Igaz, hogy ez ellen felhozható, hogy ennek az eljárásnak törvényes alapja nincs, de ezt tiltó törvény sincs. A bérpótló kártérítés jogi természetével végezve, rátérünk még az összegszerűségi kérdésre. Az összegszerűség is mint láttuk, két tényezőtől függ, egyrészt a bér nagyságától, másrészt