Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Az ügyvédség 1932-ben

U3 korbácsolt közéletben, mint a régi nagy Magyarország erkölcsi és kulturális integritásának sugaras emléke. Dr. Varannai István. Összeférhetetlenség. Az ügyvédi összeférhetetlenség újabb, és mindenesetre az eddiginél szigorúbb szabályozása, nem az a csodaszer, amitől az ügyvédség helyzetének jobbrafordulását egy csapásra várhatnók. Sőt a meglévő és esetleg megalkotandó szabályok szigorú és következetes alkalmazása sem az. De azok közé a feladatok közé tartozik, amelyek megoldásra várnak. A levegőben lóg a kérdés, beszélnünk kell róla. Az összeférhetetlenségi szabályok helyes „restaurálása", korszerű átalakítása csak elősegítheti az igazságos és méltányos jövedelemeloszlás bekövetkeztét. A magyar ügyvédi kaiolyan nehéz helyzetben van, hogy minden lépés, amit az igazságos és méltányos jövedelemeloszlás érdekében úgy tehetünk, hogy ezzel az összesség és az egyének jogos érdekét nem veszélyeztetjük és csak a túlkapásokat szüntetjük meg, kívánatos, hogy mielőbb megtörténjék. Biiurkáció. Az összeférhetetlenség kérdésének új szabályozását már 1927-ben felvetették ügyvédi körökben és a bifurkáció rendszerének bevezetésével kívánták egyesek összekapcsolni. Az elgondolás az volt, hogy kétféle ügyvéd lehessen, az egyik a peres ügyvéd, aki szigorú összeférhetetlenségi szabályoknak volna alávetve, köz- vagy magánalkalmazásban nem állhatna, mellékfoglalkozást nem vállalhatna. A vagyonkezelők és jogi tanácsadók lennének a másik kategóriában, akik viszont peres és perenkívüli bírói és kontradiktorikus közigazgatási ügyekben nem vállalhatnának képviseletet. Nem kívánjuk itt az összes érveket felsorakoztatni, amelyek mind amellett szólnak, hogy e terv elvettessék. Csak egyetlen indokra hivatkozunk, ami a mai gazdasági és kereseti viszonyok között döntő kell, hogy legyen. A kettéválasztás keresztülvezetése egyik napról a másikra fosztaná meg az ügyvédek 90%-át jelenlegi praxisának és keresetének olyan nagyrészétől, hogy az egzisztenciájuk veszélyeztetését jelentené. És tenné ezt anélkül, hogy a legcsekélyebb garanciát is nyújtaná arra, hogy a másik csoportból az ügyeknek kellő pótlására talál. * Nyugdíjasok. Az ügyvédi szervezetek viszont az összeférhetetlenségi kérdés emlegetése során legtöbbször a nyugdíjat élvező ügyvédek problémáját feszegetik. Nem tudjuk megérteni, hogyan alakulhatott ki és találkozhat tetszéssel az a gondolat, hogy a nyugdíjasokat arra az időre, amíg ügyvédi gyakorlatot folytatnak, kényszerítsék a nyugdíjukról való lemondásra. Hát