Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 10. szám - Adós eltartása a hitelezők terhére
502 megállapíthatónak tart, csupán azt célozza, hogy a végrehajtást szenvedő létfenntartása a Vhtv. analóg rendelkezéseinek intenciója szerint biztosíttassék. Ebből következik, hogy a végrehajtatok és a zárlati jövedelemből részesülő jelzálogos hitelezők hozzájárulása nélkül végrehajtást szenvedő részére csak olyan összeg állapítható meg ellátási díjként, amely amellett, hogy a hitelezők érdekét komolyan nem veszélyezteti, nem haladja meg azt az összeget, melyet hasonló társadalmi állásúak részére a Vhtv. mint létminimumot biztosít. A Vhtv. által ilykép biztosított létminimum évi 2000 P-t tesz ki, s ehhezképest a kir. Törvényszék is csak az ennek megfelelő havi 166 P-t találta megállapíthatónak, annálinkább, mert végrehajtást szenvedő ingyen lakással is bírt." Ellátási díjat koncedált végrehajtást szenvedettnek a bpesti Fellebbviteli Törvényszék 21. Pf. 11.836/1933. sz, határozata is (U. a. III. évfolyam 159. sorszám) és pedig azzal a további megszorítással, hogy az csakis a köztartozások és a jelzálogos terhek kamatainak kiegyenlítése után fennmaradó összegből fizethető ki, tehát azon tételek kiegyenlítése után, amelyeket a 24.000/1929. I. M. sz. r. 30. §-a szerint a zárgondnok közvetlenül köteles kiegyenlíteni a zárlati jövedelemből Nem tudok arról, hogy más bíróság, különösen felsőbíróság ezen kérdésben az itt ismertetett álláspontra jutott volna, de nem hiszem, hogy ezen álláspont minden méltánylandó humanizmusa ellenére is helytálló volna és jogi berendezkedésünk alapelvének megfelelne. Ismeretes Grosschmid tanítása arról, hogy a magánjogban máskép van, mint a büntetőben, mert ha a bíróság kevesebb büntetést szab ki, ebből a sértettnek, avagy az államnak kára nincs, akinek azonban a polgári bíró elenged valamit, azt a másik terhére teszi. Ez a nagy ellentét mindig, tehát itt is érvényesül. Amit a bíróság a zárlati jövedelemből a végrehajtást szenvedőnek ad ki, azt egy vagy több hitelezőtől veszi el. Emellett az általános leromlás közepette az sem mindig bizonyos, hogy az ellátási költségeknek az ismertetett döntés által az adós részére konstituált kvázi törvényes elsőbbsége folytán fedezethez nem jutó hitelező feltétlenül jobb helyzetben van, mint a végrehajtást szenvedő. A felhívott döntések hivatkoznak a Vh. Novella mentességi rendelkezéseire és a Csődtörvényre. Ámde a Vh. Novella vonatkozó összes rendelkezései (6—15. §.) csak a fizetés, vagy annak természetével bíró illetmények egy részét, tehát csakis a munka egyenértékét, a keresményt veszik ki — helyesen — a végrehajtás hatálya alól, és így tehát csakis a végrehajtást szenvedő munkájából biztosítanak a végrehajtást szenvedettnek eltartást, — ami lényeges és tökéletesen indokolt különbség —. A Csődtörvény vonatkozó 5. §-a pedig szintén nem az itt bírált álláspontot támasztja alá, hanem annak épp az ellenkezőjét,