Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Adós eltartása a hitelezők terhére

501 megengedné, hogy az adós részére, aki ellen ingatlan vagyonának haszonvételeire végrehajtási zárlatot foganatosítottak, a zárlati vagyonból valamely összeg megélhetésének biztosítására kihasíttassék, azonban a budapesti Fellebbviteli Törvényszék ismételten arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végrehajtási zárlati jövedelemből az adós ellátására szükséges összeget engedélyezi elsősorban és csak az azt meghaladó összeg jut az említett hitelezőknek. így a 21. Pf. 2231/1932. sz. határozat (Medzihradszky: Jogesetek L évfolyam 224. lap) a következő eszmemenettel jut el ezen konklúzióhoz: ,,A végrehajtási eljárást szabályozó törvényekben és rendeletekben általában az az elv vonul végig, hogy a végrehajtást szenvedő fizikai személyek életfenntartási lehetősége a végrehajtási eljárás által teljesen ki ne küszöböltessék. Amint a hitelezőknek érdeke sem kívánja meg, hogy adósuk teljesen tönkremenjen és a jövőre is kizárassék annak lehetősége, hogy a végrehajtási eljárás folyamán kielégítést nem nyerhetett követelésük valaha további vagy teljes kielégítést nyerhessen, úgy az állam és közérdek ellen való is volna az, ha a végrehajtási eljárás teljes szigorral való lefolytatása a végrehajtást szenvedőt megélhetésének utolsó forrásától, lehetőségétől fosztaná meg. A mai viszonyok között, midőn a kötelezettségek teljesítésének elmaradását igen sok esetben nem az adós vétkes késedelme, vagy könnyelműsége, hanem a munkanélküliség, a termelőknél az értékesítés lehetetlenülése, általában a végletekig megromlott gazdasági és pénzügyi viszonyok idézik elő, fokozottabban lép előtérbe az adósok védelmének szüksége anélkül, hogy ez a hitelezőknek jelentékeny sérelmével járna. Ehhezképest már a törvényhozás újabb rendelkezései s az újabb kormányrendeletek az adósvédelmet célzó számos új rendelkezést tartalmaznak. Nyilvánvaló az intenció, hogy az egyének úgyis, mint állampolgárok és adóalanyok, a teljes összeroppanástól megóvassanak." Ezután az indokolás utal arra, hogy a bírói gyakorlat egyébként is kiveszi a végrehajtási zárlat alól a végrehajtást szenvedő és családja részére nélkülözhetetlen lakrészt, utal továbbá a csődtörvényre, amely lényegében szintén végrehajtási eljárás, és amely bizonyos előfeltételek mellett szintén lehetővé teszi, hogy a vagyonbukott és családja részére bizonyos összeg a létfenntartás biztosítására fordíttassák. Hasonló értelemben döntött a bpesti Fellebbviteli Törvényszék 10.821/1933. sz. határozat (U. a. U, évfolyam, 382. lap), amely a szabadon hagyott életfenntartási összeget a Vh. Novellához való adaptálódással havi 166 P-ben állapítja meg, mondván: ,,A kir. Törvényszéknek megfelelő törvényes rendelkezés hiányában kifejlődött az a gyakorlata, mely szerint végrehajtást szenvedő részére a zárlati tömeg terhére bizonyos ellátási díjat