Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Az ügyvédség 1932-ben

til elemeiben hamisítjuk meg azt az ítéletet, amelytől az objektív igazság hangjának megszólalását várjuk. Az eljárási jog berendezése nem illeszthető az állam takarékossági programmjába. Az igazság nem mérlegen latolható jószág, amelyből akárcsak egy szemernyit is meg lehetne takarítani: olyan, mint a tükörüveg, amelyből ha egy darabot leütünk, az egész porrá törik. Nem lehet az anyagi igazság kiderítése helyett, célul tűzni az igazság kíosztóinak tehermentesítését, az ügyek helyes elintézése helyett, az akták gyors elintézését. Azok a feltörekvő energiák, amelyek az ügyvédi közélet frontját elevenné teszik és amelyek meddőn égnek ki a gazdasági és kenyérkérdésekért, szinte minden eredmény nélkül vívott állandó harcokban: űjabb időkben a több és közelebb pozitívummal biztató szervezeti reformok irányában tájékozódnak. E kérdések homlokterében ismét a szabad és a korlátozott létszámú ügyvédség vitája áll. Az ügyvédség túlzsúfoltsága tulajdonképen csak egyik szimptomája az ügyvédséget pusztító veszedelemnek, nem pedig annak okozója, legkevésbbé egyedüli okozója. A szám mechanikus korlátozása egy tünetet támad meg, legfeljebb a betegséget okozó számos okok egyikét, de a többi mélyebben fekvő gócokhoz nem ér. Kevéssé szerencsés a kérdés újabb kiélezése azért is, mert szaporítja a súrlódási felületeket, izgatja a túl ideges és zaklatott kari közvéleményt, egyben eltereli a közfigyelmet az ügyvédség valóságos szükségleteiről és sérelmeiről. Viszont nem lehet tagadni azt, hogy a gazdasági nyomorúság és az az eredménytelenség, tehetetlenség, amely eddig az irányító körök minden akcióját homokba futtatta, a kar mind szélesebb rétegeiben kelti fel azt a hitet, hogy a numerus clausus lesz az a csodaszer, amely a megváltást jelentheti. Az igazság valahol a középen van. Ha a korlátozott létszámú ügyvédség, a szerzett jogok sérelme nélkül, elvileg kizárva a karon kívül álló tényezők beavatkozási lehetőségét, kizárólag a kari önkormányzat keretén belül valósul meg, úgy bizonyára nem fogja megnyitni azt a kari paradicsomot, amelyet a csodavárók képzelete délibábként fest a borús horizontra, de talán könnyebbülést és valami részletsikerét is fogja hozni ennek a kétségtelenül drasztikus kísérletnek, amelynek értéke nem az intézmény népszerűtlen onomasztikája és az ezáltal felidézett torz emlékek mérlegén, hanem kizárólag gyakorlati hasznavehetősége alapján vizsgálandó. Mert ha nem is hiszek abban, hogy a zárt szám meg fogja gyógyítani az ügyvédség igazi betegségét, másrészt teljesen deplaceirtnak tartom azokat az indokolatlan szenvedéllyel hangsúlyozott világnézeti támadásokat, amelyek a szabad ügyvédség egyik-másik védelmezője részéről elhangzottak. Szabadelvűség, szerzett jogok védelme,