Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Dr. Medvigy Gábor: A földteherrendezés és a kamat sorsdöntő problémái [könyvismertetés]

121 doskodni", csak az ügyletkötö felek közti viszonyra hat ki és nincs annak az ügyleten kívül álló felperes kártérítési igényét elismerő hatálya. Alperesnek az a bejelentése, amely szerint hajlandóságát fejezte ki a felperes ellen indított külön kisajátítási kártalanítási eljárás eredményeként a szakértőileg megállapítandó kárösszeget nyomban kifizetni, szintén nem enged olyan következtetést, hogy az alperes a felperes kártalanítási igénye jogszerűségét már abban az eljárásban elismerte és a felperes jogát egyedül az összegszerűség tekintetében jelentette volna ki vitásnak. Az ezzel szemben kifejezett ellenkező értelmű felperesi érvelés már azért sem helytálló, mert az alperes az említett bejelentését csupán a hatósággal szemben az eljárás megindítása érdekéből tette meg és azt azzal, hogy utóbb az eljárás megszüntetését kérte, vissza is vonta. Abból végül, hogy az alperes a kisajátítási iratok között 39. sorszám alatt található jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperesnek 1600 pengőt felajánlott jogelismerésre vonatkozó jogkövetkeztetést levonni szintén nem lehet, mert az alperes az ajánlott összeg fizetését kifejezetten ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a felperes a helyiséget 24 óra alatt ürítse ki és bocsássa át az alperes birtokába. Ennek a teljesítését azonban a felperes megtagadta, ami pedig az alperes ajánlatának a visszautasítását jelenti. Alapos tehát a kifejezettek szerint alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság téves következtetés útján jutott a fent kiemelt körülményekből ahhoz a megállapításhoz is, hogy az alperes a felperes kártalanítását illetően kifejezetten és jogérvényesen kötelezettséget nem vállalt, következésképen alperes marasztalása ezen az alapon sem állhat meg. Ezért mellőzve a fenti állásfoglalás következtében tárgytalanná vált többi alperesi panasznak, valamint a felperes részéről a marasztalási összeg felemelése iránt, — tehát a már előadott okokból figyelembe szintén nem vehető — felülvizsgálati kérelemnek az érdekben való elbírálását, a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét egészben elutasította és a pervesztésnek a Pp. 425., 508. és 543. §-án alapuló következményeként a felperest arra kötelezte, hogy fizesse meg az alperesnek az eljárásban felmerült összes költségét. (1933. máj. 19. — P. VI. 75/1932.) 112. Mt. 687 688. §. — Szolgalmi jog megalapítása hallgatólagosan. — Lakás szolgalma. — A feleknek a szolgalmi jog ügyleti megalapításához szükséges megegyezése concludens tényekkel is kifejezésre juthat. K. A beszerzett telekkönyvi iratok szerint K. I. és neje R. I, 1921, március 5-én vették meg a kereseti ingatlant s arra 1921, április 20-án kelt okiratban holtig tartó lakhatási jogot engedett özv. R. B.-nénak, akinek a javára e szolgalmi jog az 1921. május 3-án beadott kérvény alapján be is kebeleztetett. E bekebelezést rendelő végzés a fenti engedélyezőknek annakidején szabályszerűen kézbesítve lett s az felfolyamodással meg nem támadtatván, velük szemben jogerőre emelkedett. A felperes által ellenvetett az a körülmény, hogy az engedélyokirat