Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 9. szám - Biztosításjogi döntések
464 megtörténnie, hogy az utólagos teljesítési határidő lejárta még az esedékeségtől számított 1 éven belül teljék el, miután a KT. nem ad módot arra, hogy a felszólítás késedelmes elküldésével az 1 éves elévülési idő is meghosszabbíttassék, magától értetődő azonban az is, hogy 1 éven belül is az utólagos teljesítési határidő lejártától számított 60 nap eltelte után a díj bíróilag többé nem érvényesíthető. A jogegységi tanács elé kerülő kérdés egyébként semmiféle elméleti nehézséget nem tartalmaz és ebben a tekintetben a joggyakorlat meglehetős egységesnek volt mondható, így a budapesti kir. törvényszék, (35. Pf. 24635/930.), a budapesti kir. ítélőtábla (3612/929.), valamint a kir. Kúria (VII. 7178/928. számú) ítéletei egymástól teljesen függetlenül és a Novella életbenléte óta egyöntetűen többízben kimondták, hogy az 1927: X. 5. §. értelmében felszólító levél a késedelem bekövetkezte után az 1 éves elévülési határidőt figyelembe véve, bármikor elküldhető, miután elküldésére a törvény nem szab határidőt, csupán a díj fizetésére kitűzendő határidő legkisebb tartamát szabja meg 30 napban. A 4. és 5. §§. közötti eltérés egyébként más törvényhely felhívása nélkül is szemléltetővé teszi, hogy a törvény intenciója nyilván a kérdés ily irányú eldöntésére irányul, mert míg a 30 napos utólagos teljesítési határidő a 4. §. fent közölt szövege szerint a biztosító által egyoldalúlag meg nem hosszabbítható, addig az 5. §. szerint a fizetési halasztás 30 napnál csak rövidebb nem lehet, de hosszabb igen. Fel sem tehető tehát, hogy az 5. §. nem az 1 éves elévülési időt provideálta volna akkor, amikor egyoldalúlag módot ad a biztosítónak arra, hogy a díj perelhetőségét hosszabb utólagos teljesítési határidő nyújtásával kitolja. Véleményünk szerint a jogegységi tanács hozandó döntése is ebben az irányban fog megoldást találni, mely megoldásnak csupán az a gyakorlati célja, hogy a vidéki bíróságok inkább a törvény hiányos ismeretén, mint annak ellentétes értelmezésén alapuló gyakorlatában kialakulható jogbizonytalanságot megszüntesse. A jogegységi tanács döntése alá kerülő második kérdés a következő: Ha a kárbiztosítás hatályának beálltakor, vagy még az előtt esedékes díj megfizetésére a biztosító a kötelezettnek halasztást engedett és a fél a halasztás elteltéig a díjat nem fizeti meg, a biztosító díjkövetelését az 1927: X. t.-c. 4. §-a szerint előzetes felhívás nélkül a 30 napi törvényes utólagos teljesítési határidő eltelte után 60' nap alatt, vagy pedig az 1927: X, t.-c, 5. §-a szerint előzetes felhívás mellett megszabott utólagos teljesítési határidő eltelte után 60 nap alatt érvényesítheti-e?
