Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Biztosításjogi döntések

465 Az elvi kérdés feltétele szerint tehát a Kúria jogegységi tanácsának tulaj donképen azt az egyetlen kérdést kell eldöntenie, hogy az ,,ú. n. „halasztott díj" a törvény által felállított kétféle díjkategória melyikébe sorolható. Miután már a fentebbi kérdés kapcsán rámutattunk, a Bn. kétféle díjat ismer, a biztosítás hatályának beálltakor, vagy még előtte, és a biztosítás hatályának beállta után fizetendő díjat. Az előbbi tekintetben a novella 4. §-ának, az utóbbi tekintetében a novella 5. §-ának rendelkezései irányadók. A fenti kérdés tekintetében felsőbbfokú bíróságainknak még nem volt módjában állást foglalni, úgy hogy a jogegységi döntés szükségessége kizárólag alsófokú bíróságok eltérő ítéletei miatt vált aktuálissá. Ha a halasztott díj természetét tekintjük, úgy kétségtelen, hogy bár az a biztosítás hatályának beállta után fizetendő, mégis olyan díj, mely eredetileg a biztosítás hatályának beálltával egyidejűleg volt fizetendő. Ha feltesszük és elfogadjuk azt, hogy a törvény két különböző díjkategória megkülönböztethetősége szempontjából csupán a szövegezés értelmében az esedékesség időpontját veszi fel, akkor az is kétségtelen, hogy az elsőéves halasztott díj is a biztosítás hatályának beállta után fizetendő. A kérdés eldöntésének elvi éle tulajdonképen nem is a fogalmakon való nyargaláson és a halasztott díj megfelelő szókategória alá vonásán alapul, hanem azon a megfontoláson, hogy a 4. §. alkalmazása a biztosítóra nézve előnyösebb, miután a kockázatviselési kötelezettség szigorúbban, rövidebb idő alatt és az előző felhívás nélkül szűnik meg, míg az 5. §. a biztosítottra nézve kedvezőtlenebb, miután a szerződés és így a kockázatviselés megszűnésének feltétele szigorúbb cautélákhoz vannak kötve. Ha a kérdést ebből szempontból nézzük, akkor a 4. §, alkalmazása azért volna méltányosabbnak tekinthető, mert a biztosító az általa vállalt kocázatért semmiféle ellenértéket nem kapott és a halasztás ideje alatt a kockázatot a behajthatóság rizikója mellett egyelőre ingyen viselte. Kétségtelen azonban, hogy ha a biztosító halasztást adott a díjra, ezt a helyzetet saját akaratnyilvánításával idézte elő, a fent említett összes tények teljes tudatában. Visszatérve most már az előbbi megfontolásra, vitán felül állónak látszik az is, hogy miután a törvény szavait figyelembevéve a halasztott díj a biztosítás hatályának beállta után fizetendő, dogmatikailag is helyesebbnek és egyben a méltányosság figyelembevételével is megfelelőbbnek látszanék az, ha a jogegységi tanács azt a megoldást fogadná el, hogy az első évi díj tekintetében is a Bn. 5. §-a alkalmazandó. Dr. Fonyó György.