Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Biztosításjogi döntések

463 az esedékességtől 30 nap alatt a kötelezett meg nem fizeti, a biztosító választása szerint vagy a szerződés teljesítését követelheti, vagy pedig elállhat a szerződéstől. Ha a biztosító díjkövetelését az előbbi bekezdésben megszabott 30 napi határidő után további 60 nap alatt bírói úton nem érvényesíti, őt a szerződéstől elállottnak kell tekinteni." A 4. §i. tehát minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy a díj perelhetőségének legtávolabbi ideje az esedékességtől számított 30-f-60, összesen 90 nap. Ezzel szemben az 5. §. csak annyit tartalmaz, hogy ha kárbiztosítás esetében a biztosítás hatályának beállta után fizetendő díjat a kötelezett az esedékességkor, vagy az evégre engedélyezett fizetési halasztás elteltéig meg nem fizeti, a biztosító köteles a mulasztás következményeire figyelmeztetéssel ajánlott levélben felhívni, hogy a díjat a felhívás kézhezvételétől számított és 30 napnál rövidebbre nem szabható határidő alatt fizesse meg. Ha az utólagos teljesítésre engedélyezett határidő eredménytelenül telt el, a biztosítónak választása szerint joga van a díjat érvényesíteni, vagy a szerződéstől elállni, azonban ha díjkövetelését az utólagos teljesítésre engedélyezett határidő eltelte után további 60 nap alatt nem érvényesíti, a szerződést a határidő utolsó napjával megszűntnek kell tekinteni. Az 5. §. tehát nem tartalmaz törvényes rendelkezést abban a tekintetben, hogy a biztosítónak mikor kell az ajánlott felszólítást elküldeni és csupán abban a tekintetben rendelkezik, hogy az ebben foglalt utólagos teljesítési határidőtől számítandó 60 nap alatt érvényesítendő a díj bírói úton. A jogegységi tanács által eldöntendő kérdés most már az, hogy vájjon annak ellenére, hogy a törvény 5. §-a ebben a tekintetben nem rendelkezik, a felhívást nyomban az elmulasztott esedékesség után kell-e elküldeni, azaz a díj perlésének az elmulasztott esedékességtől számított 90 napos határidőn belül kell-e megtörténni. A kérdés mikénti eldöntése tekintetében a Bn. miniszteri indokolásában nem találunk utalást; kétségtelen azonban, hogy ha a törvényhozó az 5. §. esetében is határidőhöz kívánta volna kötni a felhívás elküldését, úgy ezt akár kifejezetten, akár pedig a 4. §-ra való utalással megtehette volna. Ha tehát a Bn. nem szabott meg külön elévülési időt a biztosítás hatályának beálta után fizetendő díj perelhetősége tekintetében, akkor kétségtelen, hogy — mint minden más a novella által nem szabályozott esetben is — a KT. rendelkezései alkalmazandók, melynek 487. §-a minden, a biztosítási szerződésből eredő, igény tekintetében 1 éves elévülési időt állapít meg. Magától értetődő azonban, hogy a felszólításnak úgy kell