Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Megjegyzések Dr. Ehrnthal Aladár hozzászólására

460 például bármennyire is szimpatikus megoldás, dogmatikailag fájdalmasan téves megoldás. A példasorozatból különösképen egyet ragadok ki, melyet dr. ifj. N. D. a Pp. 82. §-ával kapcsolatban hoz fel (361. o.): „Ezen eljárásokban — az ú. n. Prátendenten Streít — a bírónak egyenesen a felett kell dönteni: kit illet a követelés, ki a követelés tulajdonosa(l). . ." Ugyan miért? A bíró egyáltalán nem ezt dönti el, hanem azt, hogy alperessel ki áll jogviszonyban a főbeavatkozó vagy a felperes, a tulajdon kérdését ide nem lehet beiktatni. Ezek szerint ha normál perben a bíróság a felperest jogviszony hiánya miatt keresetével elutasítja, ugyancsak „egyenesen afelett kell döntenie", ki a követelés tulajdonosa, hiszen a két eset között qualítative különbség nincs, mert az utóbbi esetben azt állapítaná meg a bíró, hogy felperes nem „tulajdonosa" a követelésnek és ezen logikával továbbhaladva, állíthatnánk azt is, hogy bármely perben ha alperes a jogviszony hiányával védekezik, marasztaló ítélet esetén a bíró ugyancsak „egyenesen afelett dönt, kit illet a követelés .. . tulajdonjoga", ami azonban éppoly kevéssé áll fenn ez esetben, mint amily kevéssé indokolt a tulajdonjog kérdésének felvetése a Pp. 82. §-ával kapcsolatban. Dr. Ehrnthal Aladár. Megjegyzések Dr. Ehrnthal Aladár hozzászólására. Dr. Ehrnthal téved abban, hogy csak a pénzkötelmi követeléseket állítom szembe a tulajdonosnak tárgyi értelemben vett tulajdonával. Tévedése kétirányú, mert nemcsak a pénzkötelemből eredő követelésekről, hanem általában a követelésről értekeztem és a követelést nem a tulajdonnal állítottam szembe, hanem azt vitattam, hogy a hitelező és a követelése közötti viszony ugyanaz, mint a tulajdonos és annak dolga közötti viszony, ennélfogva a tulajdonjog szabályai megfelelő változtatásokkal arra a viszonyra is alkalmazandók, amelyben a hitelező a maga követeléséhez áll. De téved a cikkíró úr abban is, amikor a követelést a követelés tárgyával, avagy a szolgáltatás tárgyával azonosítja. Egész más fogalom a követelés és egész más a szolgáltatás tárgya. Dogmatikai fejtegetések helyett utalok a M. M. T. 945. §-ára és a Kötelmi jog második címének második fejezetére, mely a szolgáltatás tárgyát részletesen szabályozza. Rossz példa a sztrájkoló munkásnak esete is, mert a tulajdonvédelmi intézkedésekre (pl. actio negatoria), nem a munkaadó és a sztrájkoló munkás közötti viszonylatban, hanem abban az esetben lenne szükség, ha egy harmadik személy a munkaadónak a sztrájkoló munkással szemben akár a munka teljesítésére, akár kártérítésre irányuló követelését sértené vagy veszélyeztetné. Nem meggyőzőek Dr. Ehrnthalnak a Pp. 82. §-ával kap-