Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - A bérbeadó perreutasítása 400 pengőn aluli bérkövetelésnél

461 csolatban tett észrevételei sem. Ha ugyanis a bíró megállapítja, hogy az alperes kivel van jogviszonyban, ezzel egyúttal a főbeavatkozó és a felperes közötti vonatkozásban eldöntötte azt a kérdést is, hogy ki a követelésnek a tulajdonosa. A főbeavatkozási pereknél a bírónak mindig kettős feladata van: először azt vizsgálni, hogy fennáll-e a követelés az alperessel szemben, másodszor, hogy a felperes és a főbeavatkozó közül melyiket illeti a fennálló követelés, tehát a két utóbbi közül ki a követelés tulajdonosa. Ha az alperes az ú. n. „normálperben" azzal védekezik, hogy a felperessel nincsen jogviszonyban, (lásd: Dr. Beck Salamon cikkét: „Nem vagyok jogviszonyban." P. J. 1926. év, 158. oldal) és a bíróság ezt meg is állapítja, akkor ebben az ítéleti döntésben természetesen egyúttal az is bennfoglaltatik, hogy a követelésnek felperes nem tulajdonosa akár azért, mert az mást illet, (más a tulajdonos), akár azért, mert a követelés nem is áll fenn és így felperes vélt tulajdonának hiányzik a tárgya. Egyébként ha el is ismerjük a tulajdonjogot a követelésen, ez semmiképpen sem fog a kötelmi és a dologi jog összezavarására vezetni, mert szerény véleményem szerint az, hogy a hitelezőnek a maga követelésén tulajdonjoga van-e, tisztára dologi jogi kérdés. ///. Dr. Nagy Dezső. A bérbeadó perreutasítása 400 pengőn aluli bérkövetelésnél. Mi a joghelyzet akkor, ha a bérbeadó meg nem ítélt és a végrehajtatok által kifogásolt követelése 400 pengőn alul van? Bár a budapesti kir. törvényszéknek, mint felfolyamodási bíróságnak 21. Pf. 16.422/1931. számú végzése (közölve a Jogesetek a Jt. és Te. köréből" c. folyóirat I. évf. 186. oldalán) a fizetési meghagyásos eljárást egyenlősíti a bérkövetelés érvényesítése szempontjából a perrel a vht. 119. §-a szempontjából, mégis — még az illetékes bírósági referensek körében is — akad ellenkező vélemény. Az kétségtelen, hogy a Te. törvényszerkesztési technikája nem volt szerencsés: ahelyett, hogy általános szabályként kimondotta volna, hogy a perreutasítás, vagy a jogszabályok által kötelezővé tett perindítás bármely esetében a fizetési meghagyásos eljárás egyenlő hatású a perrel olyankor, midőn pert nem lehet indítani, hanem csak fizetési meghagyásos eljárást, ezt az elvet csak két esetre mondotta ki, a 84. és 86. §-okban, a biztosítási végrehajtással és zárlattal összefüggő perek megindítására, írott szóval azonban nem döntötte el a lehetséges többi eseteketA törvény indokolása az analógia legisnek, nem pedig az argumentum a contrarionak ad alapot. Az adott esetre nézve az ellenkező álláspont védelmezői a végrehajtatok