Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Tulajdonjog a követelésen. Hozzászólás dr. ifj. Nagy Dezső cikkéhez

459 zése lép előtérbe, ami még kevésbé alkalmas a tulajdonjogi -szemléleti körbe való bevonásra. A „követelés" — melyről továbbra most már csak alanyi értelemben szólok — dinamikus jelzője annak a szunnyadó, vagy működő vonzalomnak, mely a jogrend pólusaiban — természetes és jogi személy — a dolgok, az értékek irányában fennáll. A ,.követelés" ezen fogalommeghatározását lényegileg az egész jogrendszerre kiterjeszthetjük és gyűjtőneve lehet az összes — akár dologi, akár kötelmi — igényeknek. A követelés eszerint egy eszmei, szinte mágneses kapcsolat a követelő és a követelt érték között. Hogy jogi szempontból azután mikor van helye ily követelésnek és melyik részesül jogvédelemben, ezt már a dogma határozza meg. Mit jelent a tulajdon és a tulajdonjog. A tulajdonjog fogalmát apriorisztikus értékkel meghatározni nem lehet. A tulajdonjog lényegében sztatikái fogalom, az ahhoz való vonzódásnak a jogrend által elismert jellemzése, ami már az enyém volt. Ez a vonzalom talán ösztönös, de hogy mi az, ami már az ,,enyém" volt, miként lesz a dolog az enyém, ezen vonzalom érvényesítése minő korlátoknak van alávetve és minő eszközök állnak a tulajdonos rendelkezésére, ezen vonzalom objektív érvényesítése és megvédése érdekében, ugyancsak a dogma határozza meg. Ehelyütt sajnos nincs alkalom arra, hogy a dologi és kötelmi jogrendszer sarkalatos elveinek a témába való beszüremlését vázoljam, de a mai dologi és kötelmi jogszerkezet függvényrendszerében annak igazolása, hogy a követelésen, mint alanyi értelemben vett jogosítványon tulajdonjog létesülhessen, alig megoldható feladat. Az uralkodó jogrendszerünkben ugyanis a kötelmi jog körébe utalt jogosítványok, mint fentebb kifejtettem, nevesített alakjai a „követelés" általános fogalommeghatározásának, ha azt akarom, hogy ezen vonzalmon a tulajdonjog hatásai érvényesüljenek, akkor két különböző síkban fekvő kapcsolatot akarok egymással elkeverni, amely művelet azonban természetesen nem sikerülhet. Ha pedig a tulajdoni szemléletnek az a programmja, hogy a kötelmi igényt a dologi igénnyel azonosítsa, akkor ezen szemlélet lényegében elmellőzi a kötelmi és dologi jogrendszer ezen bífurkációját, ami ha — más alkalommal kifejtendő szerény nézetem szerint — nem is örökérvényű igazság, de annak negációja legalább is más megalapozott és felépített jogrendszert igényel, melyet azonban sajnos, nélkülöznünk kellett. A cikkíró által felsorakoztatott példáknak egytől egyig az a hibája, hogy a felfedezett és ,,tulajdonjog"-ivá minősített jogosítványok jogrendszerünk által kitűnően megoldott jogigények példányai. Az ügyvédi költségigénynél a tulajdoni elv beállítása