Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - A HT. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme

456 nem arra való, hogy a bíró világnézete által szubjektív értelmezett államrezont fejezze ki vele, hanem, hogy az eset imponderábiliáit egyenlítse ki, — előbbinek védelmére viszont a sztrikt §. kell, hogy szolgáljon egyedül, éppen, nehogy túlszubjektívekké, s ezzel, ingadozóakká váljanak, világnézeti divatok szerint, az értelmezéssel. Tertium non datur. Vitatott cikkem célja éppen az volt, hogy a bírói szabad mérlegelés fogalmát vizsgálva, elhatároljam az e jogosultság alatt veszedelmesen megnyilvánulható egyéni, szubjektív, állásfoglalást a bíró részéről, amelynek alapja és célja inkább egyegy világnézet érvényrejutása, mint a konkrét esetben a méltányosság megállapítása, attól a szubjektivitástól, amely a felek érdekében, a §-ok között, a bírót nemcsak felhatalmazása folytán, de erkölcsileg is megilleti. A H. T. szelleme nem abszolút válás-ellenes. Keletkezésének története ezt eléggé bizonyítja. Bölcs mérséklete azonban nem tűri a könnyelmű válást. Lehet, hogy van olyan korszellem ma, amelynek ez a bölcs mérséklet nem elég. Ha ugyanez a szellem tényleg keresztül tudna vinni egy a maga értelmében fogant új házassági törvényt, — akkor, de csakis akkor és annak nevében jogosult volna a válások megtagadása viszontvétkesség esetén. A most érvényben levő törvénynek azonban, akár intencióiba, akár megfogalmazásába ilyent belemagyarázni — csak rabulisztika. És nem egyéb az a törekvés sem, amely ki akarná mutatni, hogy az ilyen juriszdikció nem a kompenzációnak a H. T.től idegen gondolatát viszi bele a magyar jogba. Itt azonban még egy szót pro domo is szeretnék megjegyezni. Újabban elharapódzott szokás, hogy ha valaki a jog bármely területének bármely gondolatáról vallott „hivatalos" vagy hivatali emberek által vallott nézetét nem fogadja el százszázalékig, az quasi — hazaáruló, arra, akármilyen higgadt vagy szakszerű is legyen álláspontja, reázudítják rögtön az 1920-as évek frazeológiájához méltóan a marxizmus mumusát, nyiltan vagy burkoltan. Mindenkit, aki más véleményen van, letorkolni, hogy marxista, vagy a házasság intézményének, a családi életnek az ellensége, méltó a hordó tetejére, de legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy az illető tudományosságát bizonyítsa. Jogi vagy lélektani érvekkel szemben tessék a jogi vagy lélektani ellenérveknél maradni, méltóbb, sőt merem állítani, honmentőbb így. Gyengébbek kedvéért: nekünk, magyaroknak, akár így, akár úgy gondolkozunk, semmi közünk hozzá, mit mondott Marx a házasságról, — mert hiszen nem is mondott semmit. De ha ezerszer mondana is, akkor sem kellene iskolába járni hozzá, azért, mert az ember esetleg valamit véletlenül máskép gondol he-