Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Tulajdonjog a követelésen. Hozzászólás dr. ifj. Nagy Dezső cikkéhez

457 lyesnek, mint a „hivatalos" álláspont.2) A tudományos életben, kiváltképp, ha meddő nem akar maradni, nincs nélkülözhetetlenebb, s különösen áll ez a jogtudományra, gyakorlati alkalmaztatására való tekintettel, mint a pro és contra felszólalási jog elismerése, nemcsak a perben, de a szaklapok hasábjain is. A tudományosság megölője a „hivatalos álláspont" elnagyolt nimbusza, — a tudományosság megölője az a riadt félelem, amely sohase mer de lege ferenda beszélni,3) azonban a régi törvényt még sem átallja egy általa bár óhajtott, de el nem ért lex ferenda titkos szemszögéből nézni. Még egyszer, a gyengébbek kedvéért: még mindig nem kell a szomszédba menni erkölcsi felfogást tanulni a családi életről annak, akinek meggyőződése, hogy a családi erkölcs tisztasága és a monogámia, — társadalmunk ez egyik hatalmas alappillérének a csorbítatlansága, — valamint a házasságról való emelkedettebb és tisztultabb felfogás csak akkor fog érvényesülni, ha a rossz házasságokat, mint a rosszindulatú daganatokat az orvos, úgy a bíró lesz hajlandó leoperálni és kiégetni a társadalom élő testéből. Amidőn Szerkesztő Úrtól soraim szíves közlését kérem, maradok előre is hálás köszönettel, igaz híve: Dr. Wagner Lilla. Tulajdonjog a követelésen. (Hozzászólás dr. ifj. Nagy Dezső cikkéhez.) Jogrendszerünkben elhelyezkedő terminusok értékét nem azok nyelvtani értelme és a közfelfogás által asszociált jelentése, hanem a jogtudomány koordináta rendszerében megjelölt tartalma alapítja meg. A jogi terminus helyességét nem az abszolút igazság felismerése, hanem azon körülmény határozza meg, hogy a jogok és jogviszonyok dogmatikai függvényrendszerében, miként egy matematikai képletbe, megfelelőképen beiktatható-e, anélkül, hogy az egységet megbontaná, igen, vagy sem. Miután a magánjogi jogrend és annak jogszerkezeti képletei, mindenkoron az adott gazdasági rend paralellizmusa, így az abszolút igazság feltalálásának negációján époly kevéssé lehet megütközni, mint amily kevéssé lehet egy gazdasági rend abszolút helyességét elismerni. Amikor tehát jogrendszerünk bármely intézményét és így a tulajdonos, a tulajdon, a hitelező és követelése fogalmait elemeire boncoljuk, ezen analízis csak arra terjeszkedhet ki, hogy 2) Sőt ezért még csak ,,egyénieskedés"-ről sem kell beszélni — bár még mindig szivesebben vállalom az egyéniesség ódiumát, mint azt, hogy egyéni mondanivaló nélkül, mint a szajkó helyeseljen a szakirodalom mindent, ami „felülről" jön. Kritika nem destrukció? 3) Már akkor inkább vállalom az „asszonyias merészséget" is, mint (ha ez, eszerint, ellenpárja) a fentemlített riadt félelmet!