Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Az uj lakbérleti szabályrendelet-tervezetről

441 rűen szintén cogensek. A tervezetben, tehát a cogens szabályok nagy tért nyertek sokszor indokolatlanul is. A lakbérleti szerződést, mint régen, most is szóban és írásban lehet megkötni. Néhány esetben kötelező az írásbeli forma. Ez nagyjában összeesik a régi rendelet megfelelő intézkedéseivel. Újdonság, hogy a járulékok kikötéséhez a jövőben nem kell írásbeli forma, ezzel szemben írásbeli forma szükséges a jövőben a múlttól eltérően az oly szerződéshez, amely szerint ,,a bérlő a kereskedés vagy ipar folytatására vagy raktározás céljára bérelt helységben lakni jogosult; amely a bérlőt az egész bérlemény albérletbe adására jogosítja és amely szerint a bérlő a lakás céljára bérelt helyiség egy részét albérletbe nem adhatja." Jogászi szemszögből vizsgálva a dolgot, kétségkívül kívánatos a rendelettől eltérő és fontosabb kikötések érvényességét az írásbeli formától függővé tenni, hisz a gyakorlat mutatja, hogy a szóbeli megállapodásoknak a perbeli bizonyítása milyen nehézségekbe ütközik, másrészt, mily könnyű koholt szóbeli megállapodások hangoztatásával a pert elhúzni. Hogy az írásbeliség kiterjesztésért mégsem tudunk lelkesedni, annak az oka inkább gazdasági, mint jogi. Köztudomású, hogy a szerződő felek főleg azért idegenkednek az írásbeli formától, mert ezután magas illeték jár. Különösen súlyos az az intézkedés, hogy az illeték alapjául még akkor is három évi bér veendő, ha maga a szerződés rövidebb időre, pl. csak egy évre szól. A háztulajdonosra nézve kedvezőtlen béralakulás következtében ezt az illetéket a bérlőkre áthárítani többnyire nem lehet, így ezt is a háztulajdonos köteles viselni. így az írásbeliség kiterjesztése a háztulajdonos újabb megadóztatását vonja maga után és megnehezíti a szabad szerződéskötést. Különbséget tesz a tervezet a bérlet és a haszonbérlet között. Az elválasztó vonal ott van, hogy bérlettel állunk szemben, ha a bérlő maga használ (vagy háznépe) egy vagy több bérleményt, a haszonbérlő több bérleményt bérel, nem hogy maga használja, hanem, hogy másoknak bérbe (és pedig főbérbe) adja. Szigorúan szabályozza a tervezet a házhaszonbérbeadást, írásbeli formát ír elő. A szerződést az elöljáróságon kell bemutatni, amely ezt nyilvántartja, bárki megtekintheti és hiteles másolatot vehet. Tilos az alhaszonbérbe adás. Az eddigi helyzettől eltérően, házastársak közös lakására azt a vélelmet állítja fel a tervezet, hogy az egyedüli bérlő a férj, habár a lakbérért a feleség is egyetemleg felelős. Viszont ha a feleség a szerződést kizárólag a maga nevében köti, úgy ő az egyedüli bérlő, bár a férj egyetemleg szavatol a bérért. Ügy véljük, kár az eddigi helyzeten változtatni. A jogfejlődésünk arrafelé irányul, hogy a feleséget a férjjel egyenrangúnak tekintse. És mindinkább megszűnik a régi felfogás, mely a férjet