Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések?

110 nek, az átvett üzletet terhelő kereseti követelés tekintetében való felelőssége meg nem állapíttatott s az erre alapított kereset elutasíttatott, megfelel az anyagi jognak s a felperesnek ez ellen irányuló felülvizsgálati kérelme alaptalan. (1933. máj. 22. — P. VII. 1845/1932.) 101. (Kt. 20. §.) — 1908: LVII. t.-c. 3. §. — Üzletátruházás. — Üzletátruházás meg nem állapítása bérelt ingatlan visszabocsátása kapcsán készletek és könyvek visszahagyása alapján, ha az üzemet a birtokbavevő tartósan szünetelteti. K. Az I. r. alperessel szemben a felperes keresetét az üzlet átruházásáról szóló 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-ára alapította. A fellebbezési bíróság által megállapított és meg nem támadott tényállásból azonban az I. r. alperes felelősségének alapjául szolgáló üzletátruházást megállapítani nem lehet. A meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a gyári ingatlanok, azok felszerelése és berendezése, az I. r. alperes részvénytársaság megalakulása, az 1931. év óta ennek az alperesnek a tulajdona. Azokat a II. r. alperes — a III, r. alperes egyéni cég alatt — az 1927. évi január hó 25-én kötött bérleti szerzőlés alapján használta va$árugyár céljára 1929. évi augusztus haváig, amikor azt az I. r. alperesnek visszabocsátotta. A fellebbezési bíróság helyesen fejtette ki, hogy a bérlemény visszabocsátása a K. szegedi vasárugyár egyéni cég alatt folytatott kereskedelmi üzlet átruházásának nem tekinthető. A felperes pedig nem bizonyított olyan tényeket, amelyekből okszerű következtetés lenne vonható arra, hogy az I. r. alperes a K. szegedi vasárugyár egyéni cég üzlete szerződéssel átruháztatott. Nem bizonyította nevezetesen a felperes azt, hogy a bérlemény visszabocsátásakor az említett egyéni cégnek a gyártelepen maradt nyers anyagai, félkész és készárukészletét az I. r. alperes szerződéssel megszerezte volna, sőt a Pp. 534. §-ának megfelelően kifejezetten nem támadta meg a fellebbezési bíróságnak azt a ténymegállapítását, hogy ezeket az ingókat a II. r. alperes csak egy hónapi időtartamra hagyta a gyártelepen. Az a körülmény pedig, hogy a III. r. alperes üzleti könyvei az alperes birtokában hagyattak, egymagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy a III. r. alperes künnlevőségeit átvette s ekként a nevezett cégnek vevőkörét megszerezte. Egyébként is a felperes az 1931. évi november hó 30-án megtartott fellebbezési szóbeli tárgyaláson kifejezetten beismerte, hogy az I. r. alperes a gyári üzemet nem folytatja. Már pedig az élettapasztalat szerint kizártnak tekintendő, hogy ily hosszú üzemszünetelés után a III. r. alperes által esetleg átengedett vevőkör az üzletfolytatásánál felhasználható legyen. A fellebbezési bíróság tehát az anyagi jognak megfelelőnek jutott arra a következtetésre, hogy adott esetben üzletátruházás nem történt s ezen az alapon a felperest az erre alapított keresetével jogszabálysértés nélkül utasította el. (1933. máj. 26. — P. IV. 337/1932.) 102. Kt. 45. §. 1900: XXV. t.-c. — Megrendelések gyűjtése. — Amikor nem a kereskedő vagy az iparos keresi fel a vevőt ügyletkötés céljából, hanem a vevő saját kezdeményezésére, önként megy a kereskedőhöz vagy iparoshoz, a megvenni szándé-