Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések?

432 mai gyakorlat azonban a törvényhozó által előre nem látott egészen ferde utakra jutott. Komoly vállalatok alkalmaznak sokszor jogi képesítéssel sem biró, de a legjobb esetben államtudományi doktorátussal biró egyéneket, akiknek kizárólagos, vagy legalább is fő munkakörévé azt teszik, hogy a vállalatot a bíróságok előtt képviseljék. Ahogyan egy kartársunk igen találóan nevezte őket, ezeknek a ,,részvénytársasági ügyvéd" uraknak a működése természetesen nem éri el a törvényileg is megkívánt nivóját a jogi képviselő, az ügyvéd munkájának, s azt hisszük nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy szerepük és működésük közel jár a zugírászok törvényileg üldözött foglalkozásához, A törvény hiányossága módot ad erre, s épen ezért a törvénynek ezt a hiányosságát sürgősen meg kell szüntetni. Az orvoslást eszközlő új rendelkezésnek természetesen olyannak kell lennie, hogy méltánytalan terhet lehetőleg senkire ne rójjon, s ezért elgondolásunk az, hogy jogi személyek és külön kezelt vagyontömegek képviseletét a jövőben kizárólag ügyvédek láthassák el. Azért a díjazásért, amit eddig fordítottak e célra, ügyvédi képesítéssel biró egyént is alkalmazhatnak, s a jogi személyiség formájában működő, nyilvánvalóan nagyobb vállalatoknak és egyéb intézményeknek ez újabb és méltánytalan megterhelést nem jelentene, az igazságszolgáltatás munkáját csak elősegítené, az ügyvédi kartól a törvényhozó intenciói ellenére elvett munkát az ügyvédségnek juttatná vissza egy ilyen rendelkezés és elősegítené a fiatal ügyvédséget egzisztenciájának megteremtésében. Dr. Pályi Gyula. Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések? Gyakorlati értelemben bizony alig. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény két oldalról is lenyeste a hitelező ambícióit, aki a 25 pengőn aluli követeléseit bírói úton szeretné behajtani. A Te. törvény 91. §-a értelmében jelzálogjogot ily követelésre nem lehet a telekkönyvbe bejegyezni, kivéve egyes-egyedül a közjegyző részére a hagyatéki eljárás során megállapított bizonyos díjakat; viszont a Te. 65. §-a a huszonöt pengőt meg nem haladó követelések tekintetében az ingókra vonatkozó végrehajtást a községi elöljáróság hatáskörébe utasítja, amelyik azt a közadók behajtásának szabályai szerint eszközli. Ez utóbbi rendelkezés elvben igen szépen hangzik, mert egyrészt költséggel nem jár a behajtás, másrészt feltételezhetjük, hogy a közadókat az elöljáróság a legnagyobb erélylyel és körültekintéssel hajtja be. Sajnos, azonban a realitások világában úgy fest ez a