Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések?

433 törvényi intézkedés, hogy vajmi ritka az az eset, amikor a hitelező ily módon pénzéhez jut. Az elöljáróság csak a legritkább esetekben lép fel erélyesen egy többnyire előtte ismeretlen hitelező érdekében egy falujabeli adós ellen; Budapesten pedig — legalább az én gyakorlatom szerint — alig fordult elő eset a törvény közel három esztendős fennállása alatt, hogy valaki az elöljáróság útján pénzéhez jutott volna, hanem az akták ott rekednek valahol a közigazgatási útvesztőben, ami nem is olyan érthetetlen dolog, ha meggondoljuk, hogy még a köztartozások behajtása is mily nehézséggel és mily zökkenőkkel történik! Maradna még behajtási módként a kiküldött útján való foglalás, úgy, mint a 25 pengőn felüli ügyekben: azonban a Te. t. 65. §-a szerint ily esetben a kiküldött díja (amely pedig minimum 5—6 pengőt kitesz), a bélyegkiadások kivételével a végrehajtatót terheli. Már most ritkán érez kedvet a végrehajtató ahhoz, hogy kis összegű és többnyire bizonytalan bonitású adóssal szemben érvényesítendő követelésének inkasszójára 5—6 pengőt áldozzon. Hogy ez az állapot áldatlan, arra nem kell sok szót vesztegetnünk. Elvégre a mai pénzszük világban 25 pengőn aluli összegek (amelyek kamattal és perköltséggel néha 40—50 pengőre is felemelkednek) nem mindig jelentenek quantité negligeable-t, annál kevésbé, mert a hitelezői pozícióban az esetek jelentős részében kisemberek találhatók, akikre ez az összeg felette nagyjelentőségű. A jogi lapok hasábjain ebben a kérdésben már több felszólalás hangzott el; a magunk részéről csupán dr. Ballá Ignácnak ama javaslatára kívánunk utalni, hogy a 25 pengőn aluli követelések behajtására kis napidíjjal vagy átalányösszeg ellenében külön végrehajtók bízassanak meg. Talán lehetséges volna a behajtást a bírósági végrehajtókra is bízni, oly módon azonban, hogy a díjaikat ily ügyekben minimális összegben állapítsuk meg, viszont talán a jegyzőkönyvezés, igénybejelentés stb. adminisztrációját ez ügyekben lényegesen egyszerűsíteni lehetne. Akármely formáját is választjuk a megoldásnak, reformra van szükség, mert a mai állapot tarthatatlan és igazságtalan. A törvénykezés egyszerűsítése nem mehet oly messzire, hogy a 25 pengőn aluli követeléseket (melyek a bírósági ügyforgalmat tekintve, az ügyek jelentős részét teszik) oly módon „egyszerűsítse", hogy ezekben az ügyekben a hitelezőnek plátonikus kielégítésre van csak igénye, t. i. végre nem hajtható bírói határozatra. Talán azt sem kell magyaráznunk, hogy ügyvédi szempontból is sérelmes a mai állapot: de ezt nem kívánjuk különösebben hangsúlyozni, mert meg vagyunk győződve, hogy a jogkereső