Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 8. szám - Az ügyvédi képviselet kiterjesztése
431 tése időszerű, mert különben annak ab ovo elutasítása már biztosan bekövetkezett volna. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy e helyütt is foglalkozzunk a kérdéssel, nemcsak azért, hogy annak aktualitására minden lehető alkalommal felhívjuk az illetékesek figyelmét, hanem azért is, hogy néhány objectív gondolattal igyekezzünk elősegíteni e közérdekű kívánság megvalósítását. Amikor a polgári perrendtartás bizonyos értékhatáron felül és bizonyos bíróságoknál kötelezővé tette az ügyvédi képviseletet, ennek a rendelkezésnek az oka nem az volt, hogy ezzel az ügyvédi kar megélhetését kívánta biztosítani, hanem épen az igazságszolgáltatás tökéletesebbé tételét célozta ez az intézkedés. Az értékhatár megállapítása pedig hosszas megfontolás után úgy történt, hogy az akkori gazdasági viszonyoknak megfelelően állapíttatott meg annak az összegnek a határa, amely a jogkereső közönségre már az nagy jelentőséggel bírt, hogy szükségesnek mutatkozott a bírói ítélkezés objektivitásának garanciája mellett a szakszerű védelem garanciája is. Másrészt figyelembe kellett venni az értékhatár megállapításánál, hogy az ügyvédi munka díját az érvényesített joghoz fűződő érdek megbírja-e? A viszonyok azóta teljesen megváltoztak. Vitathatatlan tény, hogy azóta az ország s annak polgárai elszegényedtek. Ebből pedig két következtetést kell levonnunk. Sokkal kisebb összegű érdeket képviselő jognak érvényesítése ma sokkal nagyobb jelentőséggel bír a jogkereső közönség túlnyomó többségének életében, mint valamikor a Pp.-ben meghatározott összeg bírt. Az ügyvédi munka pedig, nívójának fennmaradása mellett, ma szerényebb honorálással megelégszik, mint ahogyan azt a bírósági ügyvédi díjszabásoknak az utóbbi években több ízben történt leszállítása igazolja. A mai viszonyoknak megfelelő értékhatárt újból kell tehát megállapítani s nem lehet vitás, hogy a régi értékhatár alatt. Minthogy pedig az ügyvédi képviselet kiterjesztése a bíróságok munkáját is megkönnyítené, valóban közérdekű volna a kérdés sürgős megoldása. Hogy a Pp.-nek a képviseletre vonatkozó rendelkezései mennyire idejét mult és a mai viszonyoknak meg nem felelő rendelkezések, azt még feltűnőbben igazolja a rendelkezéseknek egy speciális vonatkozása. A Pp. 95. §-ának 3. pontja megengedi, hogy az ügyvédi képviselet nem kötelező, akkor az üzletből származó perekben mint meghatalmazott képviselheti főnökét a kereskedőnek az üzletben állandóan alkalmazott kereskedelmi meghatalmazottja és az iparosnak üzletvezetője. Ez a rendelkezés nvilvánvalóan azt célozta, hogy egészen kis jelentőségű ügyekben ne kelljen a kereskedőnek és iparosnak ügyvédhez fordulnia. A
