Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A fényképezett személy szerzői joga

429 szül róla fénykép és jelenik meg aztán a különböző lapokban. Bűnügyi eljárások kezdetén, kiváncsi fotóriporterek elől kezekkel eltakart arcok, földreszegezett tekintetű egyének fényképei, kiket sikerült a vizsgálóbírótól vagy rendőrkapitánytól való kilépésük pillanatában ,,megörökíteni", díszítik nem egy napilap címlapját. A megrendelő a hatalmas lapvállalat, amely a jog összes fegyvereivel lépne fel azon versenytársa ellen, amely egy ilyen fényképet az ő beleegyezése nélkül merne többszörözni, közzétenni stb. A szegény delinkvens pedig, mint akinek az egészhez semmi köze, csak tűrni kénytelen. Ez volt a jogállapot egészen a legutóbbi időkig. A Mt. 108. §-ában ugyan a képmással való visszaélést a személyiség jogának megsértésének tekinti, de ez új jogszabály, helyesebben a kialakulóban lévő személyiségi jog hathatós továbbfejlesztése, amelynek öntudatos gyakorlati alkalmazására eddigi bírói gyakorlatunkban — tudomásom szerint — ítéletet nem találunk. (Azért mondom, hogy öntudatos, mert a megbeszélendő ítéletek a szerzői törvényre hivatkoznak, de valójában a Mt. 108. §-ával tartanak lelki rokonságot.) A Kúria felismerve a törvénynek ezt a fogalmazásbeli hiányosságát, a törvény szelleméből és a való életből kiindulva, legutóbb két esetben is kimondotta, hogy valamely arckép, vagy szoborképmás többszörösítéséhez, közzétételéhez, forgalomba helyezéséhez, vagy üzletszerű bemutatásához abban az esetben, ha a megrendelő nem azonos az ábrázolt személlyel, az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges és ugyanez áll a fényképekre is. (Kúria P. I. 3647/1928. P. I., 3618/1930. Magánjogi Döntvénytár XXIV. 7. oldal és XXVI. 73, oldal.) P. I. 3618/1930. számú ítéletének indokaiban a Kúria kifejti, hogy már előbbi ítéletekben megállapította, hogy a törvény 64. és 65. szakaszainak helyes értelme szerint a szerzői jog gyakorlásához az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges, amennyiben az nem azonos a megrendelővel. Ez kétségkívül a törvény szószerinti értelmével szembenálló megnehezítése a szerzői jog gyakorlásának, mert a törvény két helyen is csupán a ,,megrendelő"-ről szól. Már most a Kúria, hivatkozott ítéletében, ezt jogszabálynak tekinti, sőt egy lépéssel továbbmegy és kimondja, hogy a fényképeket is ezen jogelv alá kell vonni és a szankciók szempontjából annak sem tulajdonít fontosságot, hogy a 71. §. nem utal a 65. §. 2. bek.-re, mert ebben az esetben megállapította a kártérítési kötelezettséget. Az ítéleti tényállás szerint felpereseket a fényképész egy strandfürdő igazgatójának utasítására (megrendelés) az ő tudtukkal és tiltakozásuk nélkül a strandon lefényképezte. Utóbb a felvételt a strandfürdő igazgatósága, propaganda céljából, kivilágított hirdetési oszlopokon helyeztette el. A bíróság a megrendelőt bitorlásban mondotta ki vétkesnek, mert nem kérte ki 3*