Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A Zola-eset

427 A nyolc év leteltével tehát a fordítás jogának védelme Magyarországon megszűnt. 1907. után a magyar fordítás jogát az új törvény érvénybelépéséig bárki gyakorolhatta. Akkor azonban, amikor a magyar jog a védelmi időt meghosszabbította, a lex loci defensionis-ben adott új védelem lépett hatályba. Addig az időpontig tehát, amíg Franciaország és Magyarország között a fent hivatkozott nemzetközi szerződés hatályban volt, a magyar jog dönti el, hogy a védelmi idő meghosszabbítása kihat-e a szerzőre, Zolára. Amikor a Magyarország és Franciaország között fennálló nemzetközi szerződés hatálya megszűnt, a fenti nemzetközi magánjogi jogszabály törvényoszlopa kidőlt, s ugyanekkor a kolliziónorma is összetörött. Az új kolliziónormát jus subsidiare-ként az 1921. évi LIV. t.-c. 78. §-a adja, a lex speciális pedig a Franciaországban kötött nemzetközi szerződés: a módosított Berni Egyezmény, illetőleg ennek 4., 8. és 18. cikke. III. Az 1921. évi LIV. t.-c. 78. §-a az állampolgárságban látja a szerzői jogi kérdések kolliziónormáját. „Magyar állampolgárok műveire a jelen törvény rendelkezései akkor is kiterjednek, ha a mű először külföldön jelent meg. Külföldiek művei, amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelő védelemben csak akkor részesülnek, ha a mű először Magyarországon jelent meg." A törvényszöveg első mondata kapcsoló elvként a kiadás és forgalombahozatal helyének jogával szemben a szerző személyiségének jogát: az állampolgárságot jelöli meg. Ez a nemzetközi magánjogi tételes jogszabály egyoldalú csak, mert csupán magyar állampolgárnak tűz kolliziónormát, de nem mondja meg, hogy idegen állampolgár szerzői jogi ügyeiben a magyar bírónak mely állam jogát kell alkalmaznia. Abból azonban, hogy a törvény a magyar jognak külföldire való alkalmazását ahhoz az előfeltételhez fűzi, hogy a mű először Magyarországon jelent meg, illetőleg a régi szerzői törvény hatálya alatt védelemben részesült, az következik, hogy külföldi vagy a magyar törvény védelmében részesül vagy pedig védelem nélkül marad. Ennek a sajnálatos elzárkózottságnak az a következménye, hogy a magántulajdon elv alapján álló jogrendünk lehetővé teszi a szellemi termékek lopását, ha a mű először nem Magyar országon és nem olyan államban jelent meg, amellyel nemzetközi szerződésünk van. De ennek az álláspontnak az is egyik szomorú hatása, hogy a szerző viszonya művéhez országonként változó. Zola Emil levele más jogot ad a fordítónak Budapesten, mint Sztambulban, mást Kopenhágában, mint Londonban, lett légyen a levél szövege szószerínt egyező is. Ha a művészi élmény oly csodálatos prizma is, amely minden rajongójának új színjátékot mutat, evvel még nem magyarázható az, hogy a