Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A Zola-eset

425 dek mellett igen nagy erővel érvényesül az a másik magasabb érdek, amely a háztulajdon jövedelmezőségének nagymérvű megcsappanásából, a háztulajdonos közterheinek emelkedéséből indul ki, szem előtt tartja azt a szempontot, hogy nem szabad az ingatlantulajdont az ingatlantól való menekülésre kényszeríteni, ezzel az ingatlankínálatot és egyben az ingatlan dekonjunktúráját fokozni, nem utolsó sorban pedig a kincstárnak a házadójövedelemhez fűződő érdekét, egyszóval igen erős „magasabb érdek" áll szemben a kereskedelem prosperitását szem előtt tartó szemponttal. A jogalkalmazó bíró problémája tehát az adott esetben a legtöbbször voltaképen nem az, hogy a lekötött érdeket szóhoz engedje-e, hanem mindenekelőtt az, hogy van-e olyan a posteriori figyelembe veendő magasabb érdek, amely a meghaladott magánérdeket feloldja, továbbá, hogy ha több ilyen magasabb érdek van, azok közül melyik indokolja a magánérdek felszabadítását és szerephez juttatását. A magánérdek szerepének grosschmidi szemlélete nem zárja ki a gazdasági lehetetlenülésnek a Mmtj. 1150. §-ában lefektetett elvét. A lekötött érdekek előtt elzárt sorompót a magasabb érdekek szempontjából kivételképen meg kell nyitni és a kivételek körének meghatározása a bíró bölcs mérlegelésének feladata. Dr. Schneller György. A Zola-eset. A nagyszívű és nagyszavú Zola Emil nevét szívesen írjuk ama szerzői jogi eset megbeszélése fölé, melyről P. I. 3744/1931. sz. alatt, 1932. június 22.-én döntött a kir. Kúria. (Magánjog Tára, 1932. XIII. k. 115. o. 100. eset.) I. A per alapja a nagy francia 1899. évből származó levele volt. Ez az értékes irat L. R. budapesti bejegyzett cégre, a felperes jogelődjére ruházza a Fécondité című regény magyar fordításának jogát „En toute propríété" ezer frank ellenében. A könyv meg is jelent magyar nyelven még ugyanabban az évben és a felperes jogelődje a fordítást be is mutatta a m. kir. szabadalmi bíróság szerzői jogot beiktató hivatalának. Ebben az időben a védelmi idő a magyar jog szerint 8 év volt, a francia jog szerint pedig az 1866. július 14,-i törvény óta a szerző élete és halála után 50 esztendő. 1919. évben új magyar fordítás jelenik meg a magyar piacon. Ez a rövidített szöveg Sz. és K.-tól való és a K. A. vállalat adja ki. Az I. rendű alperes ettől a vállalattól szerezte a fordítók hozzájárulásával a kiadási jogot, a II. r. alperes az I. r. jogutóda. Alperesek a Fécondité-t újból ki akarják adni az Ambrus-féle új szövegben. Felperes keresete az Sz. és K., valamint az Ambrus-féle fordítás kiadásától való eltiltására irányul. A per sorsa azon a kérdésen dől el, hogy a magyar bíró melyik jogterület jogát alkalmazza: a franciát vagy a magyart,