Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A magasabb érdek szerepe a gazdasági lehetetlenülésnél

423 meghaladó, akár 500%-os árváltozás sem jogosíthatja fel az érdekelt felet az ügylettől való elállásra. Ez a meggondolás érvényesül többé-kevésbbé minden áruszállításra irányuló szerződés esetében, ilyen ügyleteknél a Mmtj. 1150, §-ában foglalt összes előfeltételek fennforgása mellett sem lehet a gazdasági lehetetlenülés elvének alkalmazására gondolni, a „lekötött" érdek szavát a jogalkalmazásnál szóhoz engedni. Ámde a priori az érdekszempont túlhaladottsága nemcsak a gabona-határidő vagy áruszállítási szerződéseknél zárná ki a gazdasági lehetetlenülés szóhoz jutását, hanem minden ügyletnél, kivéve természetesen a jogszabályok által explicite vagy implicite elismert érdek-szerepeket (pl. kármegosztás), így tehát a felek érdekeinek a szerződések és jogszabályok általi lekötöttségét a priori szemlélve, a jogalkalmazást megelőző bírói mérlegelések köréből az érdekszerepek minden esetben kizárandók volnának, nem szólva természetesen itt azokról a „sugalmakról", amelyek nem jutnak el az indokokig, hanem amelyek az indokoknak csak tudatalatti vagy érzelmi irányítói, ép ügy, amint a párbajvétség büntetési tételében is ,,le van kötve", superálva van a társadalmi kényszer enyhítő körülménye, aminek következtében a bíróság nem alkalmazhatja az enyhítő szakaszt a társadalmi kényszer indokából, mégis, mint az indokokig el nem jutó motívum, a társadalmi kényszer magyarázza meg a párbajvétség eseteiben kiszabott egészen enyhe büntetéseket. A Mmtj. 1150. §-ának alkalmazásában azonban az érdekszempontra nem mint indokontüli sugalomra, hanem mint valóságos indok-tényezőre kell gondolnunk. Ámde az érdeklekötöttség ügylet-válogatás nélkül mindenütt szabály. Kell tehát lennie valamilyen elválasztó gondolatnak, amely mégis lehetővé teszi, hogy ügylet és ügylet között a gazdasági lehetetlenülés, illetve a Mmtj. 1150. §-a szempontjából különbséget lehessen tenni. Ez az elválasztó ismérv a homogén magánérdekek összességéből kiinduló, a társadalom által általánosabb érdekként appreciált magasabb érdek (közérdeknek azért nem nevezendő, mert ez a magasabb érdek igen sokszor csak egyes foglalkozási ágak, vagy társadalmi osztályok érdeke és legtöbbször csak közbeneső helyet foglal el a közérdek és magánérdek között.) Nem mindenfajta magánérdekek homogén összetevődéséből áll azonban elő magasabb érdek, mert vannak érdekek, amelyek homogén megsokszorosodásai még qualitative másnemű magasabb érdeket létre nem hoznak, hanem egyszerűen szétszóródnak és eredeti formájuktól eltérő magasabb formát nem öltenek. A kereskedőknek érdeke pl., hogy a versenytársak tisztességtelen eszközökhöz ne nyúljanak áruik kelendőségének fokozása végett. Ezek az egyes érdekek azonban megsokszorozva