Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A magasabb érdek szerepe a gazdasági lehetetlenülésnél

422 lene tekinteni, ha csak nem volna a jellegvesztő kötelmek Beck Salamon által felismert csoportjába vonható. Annak a ténynek felismerése, hogy az életbiztosítási szerződés naturalizálódó obligatio, teljes egészében megoldhatóvá teszi a közölt ítélettel kapcsolatos vitakérdéseket. Kétségtelen ugyanis, hogy a naturális obligatiot a teljesítés egymagában nem denaturálja, hanem ehhez a törvényes egyéb előfeltételre — jelen esetben írásbeliség — is szükség van. Ugyanilyen kétségtelen, hogy az adott és vissza nem követelhető teljesítéssel szemben ellenszolgáltatást is kell nyújtani, ami a kockázat viselésében áll. Nem kevésbbé magától értetődő azonban, hogy a kockázat viselése csupán arra az időre szólhat, amelyre a díj tényleg lefizetést nyert, mert minden további kockázatviselés ingyenes és viszontszolgálat reménye nélküli szolgáltatást jelentene. Valószínűnek tartom, hogy a probléma új megvilágításban való tárgyalásával nem sikerült eloszlatnom a felmerült jogpolitikai aggályokat, de amennyiben a kérdés jelenlegi állásában dogmatikailag tisztázott, az említett aggályok eliminálása törvényhozási és nem joggyakorlati útra tartozik. Dr. Fonyó György. A magasabb érdek szerepe a gazdasági lehetetlenülésnél. A gazdasági lehetetlenülés gondolatának a szolgáltatás és viszontszolgáltatás feltűnő aránytalanságának eseteiben újabban gyakrabban felbukkanó alkalmazása Grosschmid azon tanításával látszik ellentétben lenni, hogy a felek érdekei csak mint a jogalkotót sugalmazó indokok jöhetnek figyelembe, amint azonban a jogszabály testet ölt, a jogszabály az érdekeket leköti, meghaladottá teszi és az érdekek többé mint a jogalkalmazó bíró sugalmazója, nem juthatnak szerephez. Besnyő Bernát a Fejezetekhez írt Glossákban ebből a grosschmidi tanból és a jogbizonytalanság elkerülésének szempontjából kiindulva helyteleníti a Mmtj. 1150. §-ában lefektetett gazdasági lehetetlenülési elvet és az egész ú. n. ,,neo gazdasági lehetetlenülés", illetve a szolgáltatás és viszontszolgáltatás feltűnő aránytalansága esetére alkalmazott bírói gyakorlatot. Kétségtelen, hogy a Mmtj. 1150. §-a a szerződések kötelező erejébe vetett bizalmat megrendíteni alkalmas bírói gyakorlatnak adhat impulzust. A javaslat körülbástyázni igyekszik ugyan a szűkre kontemplált alkalmazási kört azzal, hogy „a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó változásról" beszél, ez azonban még mindig nem biztosítéka annak, hogy a gyakorlat a jogbizonytalansághoz közeleső területekre ne bolyonghasson. Ha pl. a gabona-határidőügyletre gondolunk, vitán felülinek látszik, hogy a szokásos szerződési kockázatot akárhányszorosan