Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Biztosítási szerződés - naturalis obligatio

421 Az ítélet elvi magjának megismeréséhez most már egészen más problémák kapcsolódnak, mint az évfordulói díj fizetésének elmulasztásából eredő és lényegükben törvényszerkesztési hiányosságokra deriválható kérdések. Az 1927: X. t.-c. 2. §. szerint a biztosítási időszak egységes egy év és nem jelenti rövidebb időszak kikötését az a tény, hogy a felek rövidebb díjfizetési részleteket kötöttek ki. Az időszak egységéhez pedig a díj egysége is fűződik és úgy elméletben, mint a gyakorlatban gyakran jelenik meg valóságos jogi metaforaként egyik a másik helyett. Ha pedig a díj és időszak egységes, a teljesítésnek az illető időszakra való megkezdése — a teljesítés konvaleáló hatásánál fogva — kellene, hogy pótolja az írásbeli külön kötelezés hiányát, mert kétségtelen, hogy a teljesítés, — ha csak részleges is —, több mint annak puszta Ígérete. (Ez egyébként a kir. Törvényszék 35. Pf. tanácsának álláspontja is.) A konkrét ügyben ezenfelül a szerződés írásbeli kikötést is foglal magában, amely lényegében a fenti elvvel megegyezik. Teljességgel valószínűtlen, hogy a megkezdett időszak hátralékos díjának perelhetetlenségét magában foglaló elutasító ítélet elvi alapja tisztán az írásbeliség hiánya volna, annál is inkább, mert bírói gyakorlatunk talán az egy ingatlan adásvételi szerződés kivételével mindenütt pótolhatónak találja az írásbeliséget a teljesítéssel. Abban az esetben azonban, ha valamely ügyletnek az írásbeliség érvényességi kelléke, egyáltalán nincs jogügylet addig, amíg írás nincs, vagy amíg a jog az ügyletet épen a teljesítés utaló magatartása által létrejöttnek nem tekinti. Olyan kötelem azonban, melyet a jogszabály a teljesítés aktusa ellenére sem tekint perfektnek, de a már eszközölt teljesítés visszakövetelését sem engedi meg, csak egy van: a naturális obligatió. Kétségtelen és szükségszerű, hogy a Kúria közölt ítélete folytán a későbbi életbiztosítási időszak díját úgy kell tekinteni, mint olyan szolgáltatást, amely naturális obligatióból ered. Kétségtelen azonban az is, hogy az életbiztosítási szerződés úgyis mint kereskedelmi ügylet és úgyis mint lényeges nemzetgazdasági tényező nem tekinthető naturális obligatiónak és de facto nem is az. Amikor ugyanis az obligatió létrejön — az életbiztosítási szerződést megkötötték — az semmiben sem különbözik más kétoldali szerződéstől abban a tekintetben sem, hogy a szerződés teljesítése bármely fél javára és terhére bíróilag kikényszeríthető. Az életbiztosítási szerződés tehát nem naturális obligatió, de nyilvánvaló, hogy későbbi létszakában naturalizálódó kötelem. Mint ilyen, teljesen egyedülálló sui generis ügyletnek kel-