Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Biztosítási szerződés - naturalis obligatio

419 nak a feleknek, kiknek saját jelöltjük nincs, a választott bíró ajánlásánál nagy befolyással bírnak, eltekintve, hogy az elnökökre nézve monopóliumszerű helyzet áll elő, ami a választott bíróság pártatlanságát is veszélyezteti. De még nyíltabban mutatja a választottbíráskodásí központ jellegét, hogy ,,a gazdasági érdektestületek közös szervének" nevezi magát és hogy a választott bírói jegyzékben ügyvéd neve nincs felvéve, kivéve az érdekképviseletek ügyészeit, kikhez a lap cikke szerint az érdekképviseletek ragaszkodtak. Ez a ragaszkodás furcsán fest, mert hiszen az illető ügyészeknek szabad akarata van és akaratuk ellenére nem vehetők fel a névjegyzékbe, abba tehát nyilván ők is beleegyeztek, hogy többi kartársaik kihagyásával csak az ő nevük emeltessék ki. A választottbírói névjegyzék egyébként csak nem ügyvédeket tartalmaz, akiket az érdekképviseletek jelöltek ki. A szervezet tehát az egész választott bíráskodást néhány érdekképviselet és azok ügyészei kezére játsza át, ami a választottbíráskodásban rejlő azt az előnyt, hogy mindegyik fél azt a bírát választja, aki egyébként is jogi képviselője, vagy akinek judiciumában, gondolkodásmódjában ügyvédje megbízik, veszélyezteti és a választott bíráskodás egyes érdekképviseletek érdekeinek és jogi felfogásának érvényesítője lesz és az ügyvédeknek a választott bíráskodás köréből való kiszorítására vezet. Feltétlen szükségesnek tartjuk, hogy a választottbíráskodás központjának megalkotói és a névjegyzékbe felvett érdekképviseleti ügyészek revideálják álláspontjukat az ügyvédi karral szemben fennálló kartársi tekintetek figyelembevételével. Sz—i. Biztosítási szerződés — naturális obligatio. Az életbiztosítási szerződések folytatólagos (nem első éves) díja az 1927: X. t.-c, 9. §-a értelmében csak abban az esetben perelhető, ha annak megfizetésére a szerződő külön írásban vállalt kötelezettséget. Ebből a törvényes rendelkezésből egyenesen következik, hogy a biztosító a pereihetetlen díjra vonatkozólag nem tartozik az 1927: X. t.-c. 5. §-ában meghatározott módon a perelőfeltételt képező és utólagos teljesítési határidőt nyújtó felszólító levelet kiküldeni, hanem a biztosítási szerződés az elmulasztott esedékesség napján automatikusan hatályát veszti. Az érintett kérdés az irodalomban alapos és magasnivóju vita tárgya volt, melynek során hozzászólók egész sora merítette ki az elképzelhető összes érveket és ellenérveket, úgy hogy a kérdés annál is inkább befejezett, mert a bírói gyakorlat a törvény vonatkozó szakaszainak értelmezésében teljesen állandó és egyöntetű. Mindeddig azonban csak olyan esetek kerültek bírói döntés