Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A házasságjogi culpacompensatió elvi alapja

418 mely a házassági életközösség erkölcsi alapjait végkép lerontotta, következőleg az alperessel szemben igazolt bontó ok a házassági viszonyt helyrehozhatatlanul megtörte és reá nézve elviselhetetlenné tette." A Kúria tulajdonképen mégis öszeméri és kompenzálja a két fél vétkességét, amit pedig elvileg e határozat előbbi részében kizár, mikor az elviselhetetlenség kérdését, mely tisztán érzelmi, lélektani kérdés a felek erkölcsi megbírálása alapján dönti el, mikor úgy beszél, hogy „felperes nem hivatkozhatik jogosan a házassági életközösség elviselhetetlenségére", itt már nem jogosságról és vétkességről van szó, hanem tisztán egy lélektani állapot, egy lélektani tény elbírálásáról. Kétségtelen, hogy a másik fél magatartása nem közömbös a vétkesség elbírálásánál. Más megítélés alá esnek a sértő szavak, a tettlegesség, ha arra a másik fél nem adott okot, mintha a magatartás csak a másik fél kötelességszegő cselekményének következménye volt, az váltotta ki, de ezt ott kell figyelembe venni, mikor a kötelességszegés súlyossága nyer elbírálást és esetleges következménye a bontó ok meg nem állapítása súlyosabb kötelességszegés hiányában. Ha azonban a bontó ok a szándékos és súlyos kötelességszegés alapján az összes körülmények és a másik fél magatartásának is figyelembe vételével meg van állapítva, úgy a vétkesség kérdése eldőlt és akkor már az elviselhetetlenség és a házasság feldultságának kérdése tisztán lélektani alapon döntendő el, tekintet nélkül a felek vétkességére. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a laza erkölcsi felfogású felek kevésbé érzékenyek erkölcsi botlások iránt és így az elviselhetetlenség állapota náluk nehezebben következik be. Ifj. Dr. Szigeti László. Választottbíráskodás címen a „Választottbíráskodási központ" folyóiratot ad ki a választottbíráskodás eszméjének propagálására. A cél igen rokonszenves, de a kivitel módja úgy a választott bíráskodásra, mint az ügyvédségre nézve az alapítók legjobb szándéka mellett is sérelmes. Bár a lap egyik cikke igyekszik az ügyvédség aggályait eloszlatni, nézetünk szerint érvei nem meggyőzőek. Bár kiemeli, hogy a választott bírák közé külön ügyvédek nevét nem veszi fel és így minden kifogástalan ügyvéd lehet választott bíró, mégis a szervezet a legjobb hiszemben is a felek egyoldalú befolyásolására és egyes ügyvédek részére monopóliumszerű helyzetek megteremtésére alkalmas. Elsősorban van egy elnöki jegyzék, ahol egyes ügyvédek és más egyébként kiváló jogászok vannak felvéve és ez már magában arra vezet, hogy az elnökök helyzetüknél fogva azok-