Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A házasságjogi culpacompensatió elvi alapja

417 bontó ok igazolása alperessel szemben, akár ártatlan felperes, akár vétkes. A felperes vétkessé nyilvánításának csak más szankciói vannak. Aki alperes vétkes cselekményébe beleegyezett, vagy abban részes, azért nem kérheti a házasság felbontását, mert a bontó ok ezáltal elenyészik, mint megbocsájtás esetén, bár a H. T. 81. §-a az elenyészés kifejezést nem használja. Ugyanezen 81. §. második bekezdése határozottan is kimondja, hogy ,,az a körülmény, hogy a felbontást kérő házasfél ellen is forog fenn bontó ok, a kereseti jogot ki nem zárja." ,,Szigorú és a házassági intézmény jelentőségének megfelelő felfogás szerint ugyanis a házastársak tekintet nélkül egymás magatartására, házastársi kötelességeiket teljesíteni tartoznak és az egyik fél kötelességszegése a másikat hasonló vétkes magatartásra nem jogosítja fel" — folytatja a Kúria. Ez a más ítéletekben is visszatérő kijelentés megfelel a házasság etikai méltatásának és elvileg kizárja a culpacompensatiót. Azért mert az egyik vétkezett, a másik félnek nincs több szabadsága vétkezésre. Nincsenek szigorúbb és lazább követelményekkel felruházott házasságok. ,,Ha azonban a kereset viszonylagos bontó okra van fektetve, — szól a további szöveg — minthogy ilyenkor a bíróság a házasság felbontását csak akkor mondhatja ki, ha a házassági viszony súlyos megromlásáról meggyőződött, kikerülhetetlen annak a mérlegelése, elviselhetetlenné vált-e a házassági együttélés arra a félre nézve, aki a házassági kötelességeket maga is súlyosan megszegte." Az kétségtelen, hogy a H. T. 80. §-ában említett bontó oknál a törvény értelmében a bontó ok fennforgása esetében még mérlegelni kell, hogy a házasság fel van-e dúlva oly mértékben, hogy a felbontást kérőre elviselhetetlen, de ezt vizsgálni kell, akár ártatlan, akár vétkes a felbontást kérő fél. Miért tehát a bontást kérő vétkességének hangsúlyozása? Mert a Kúria az elvíselhetetlenséget nem, mint lélektani, érzelmi állapotot, hanem etikai értékelés alapján mérlegeli. A vétkes félnek többet kell elviselnie, mint az ártatlannak. Aki maga is vétkes, annak olyat is el kell viselnie, ami az ártatlanra nézve elviselhetetlen. Lényegileg a Kúria az ártatlan félnél az elviselhetőséget vizsgálja, viszont annál a félnél, ki maga is vétkes, azt méri ki, hogy vétkességére való tekintettel mit kell elviselnie, ha az érzelmileg reá nézve elviselhetetlen is. „A felfogásában laza és erkölcsi érzületében fogyatékos felperes, — mondja az ítélet — tehát jogosan nem hívatkozhatik arra, hogy hitvesi érzelmeiben az alperes őt vétkes magatartásával olyan mértékben sértette volna meg,