Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A H.T. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme

405hogy a feldultság fennforgásának megállapítására alkalmas tények fennforogjanak, a) A bontást kérő fél magatartásában jelentkező nagyfokú kötelességsértések a házasságot feldúlhatják, a családot valósággal erkölcsi pocsolyába sülyeszthetik: ez mégsem vezethet bontásra, ha az ellenfél vétlen, vagy csak a feldultságot maga után nem vonó mérvben vétkes. A vétlen, vagy kevésbbé vétkes ellenfélnek akár erkölcsi, akár házassági vagyonjogi szempontból lényegesebb lehet a házasság jogi fennállása, mint annak felbontása s ezért az ily fél bontási, vagy vétlenségi kérelmet rendszerint nem is terjeszt elő. Az ellenfél perbeli magatartása tehát belejátszik a döntések helyességének megítélésébe.18) A vétkességi fok ugyanis külömbözően hat a házasfelek perbeli magatartásához képest. Mindkét fél vétkessége esetében perjogilag háromféle helyzet fordul elő: a) kereset és viszontkereset, b) kereset és viszontvétkesség (858. III.) és végül c) keresettel szemben az alperes csak bizonyítja a fölperes házastársi magatartását — ellenkérelem nélkül. Az anyagi jog alkalmazása szempontjából a legegyszerűbb a c) alatti eset, mert itt a súlyosabb megítélés alá eső felperesi magatartás a bontásra alapul szolgálható feldultságot kizárja.19) A b) alatti esetben a víszontvétkességi kérelem kifogás hatásával bírván, a súlyosabb megítélés alá eső fölperesi magatartás folytán elutasított kereset következtében a kifogás tárgytalanná lesz. Az a) alatti eset a bírói cognitiót mélységesebb munkára készteti. Ezek az esetek szoktak újabban a gyűjteményekbe belekerülni. Mindkét fél kérvén a házasság felbontását, a feldultság kérdését mind a két félre nézve el kell dönteni. Itt a házasfelek magatartásában a kezdeményezés, a házastársi kötelesség szándékos megsértésének módja, a házasfe18) Ha a kereset elutasítható, mert az alperes terhére feldultságot kiváltó vétkesség fenn nem forog, akkor a viszontkereset elutasításának sincs akadálya, ha a felperes terhére feldultság kiváltására alkalmas vétkesség meg nem állapítható. 19) Példa: 1380—1928. sz. per. A felperes-férj — nyomdász — már a házassági életközösség alatt szerelmi viszonyt folytatott és az életközösséget is ez okból szakította meg. Az alperesnő sem viszontkeresetet, sem a H. T. 85. §. III. bekezdésében megszabott kérelmet nem terjesztett elő. Az alperesnővel szemben is megállapítást nyert, hogy a különélés alatt 6 hétig szintén folytatott ágyassági viszonyt. A Kúria elutasította a keresetet, mert a fölperes a feldultságra a saját súlyosabb magatartása folytán nem hivatkozhatik. De bontott a 4257/1932. sz. ügyben, mert a felperes magatartása enyhébb volt..