Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A H.T. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme

404 úgy véljük, hogy a jelenlegi bírói gyakorlat iránya teljesen congruens a törvény célkitűzésével és a törvényi rendelkezés helyes értelmével.15) Az általam átnézett határozatgyüjtemények a múltban nem közöltek oly irányú döntéseket, amelyek a H. T. 80. §. utolsó bekezdése alapján a keresetet elutasították, ha a kérő fél maga is vétkes. Nem merném állítaná, hogy a Kúria szaktanácsának a múltban (a háború előtt) e kérdésben mi volt a szigorú jogi felfogása, mert az irattár felkutatása nehézséggel jár s ekként a nem közölt határozatok nem szolgálhatnak felhasználható érvül. Talán úgy lehetne kifejezni, hogy a Kúria legújabban éles különböztetéssel dönti el a H. T. 80. §. utolsó bekezdése alá vonható eseteket. A döntések indokolása, épen a relativitás folytán, sokszínű s ezért nagyon jól meg kell figyelni, hogy minő árnyalati különbség mutatkozik a különböző határozatok indokolásában. Itt csakugyan a bírói cognitio az esetek és egyének sajátosságához igazodva érvényesül. A legutóbbi hónapok döntéseit is figyelembe véve, kétségtelen bizonyossággal megállapítható, hogy: a m. kir. Kúria újszerűnek nevezett azt az álláspontját, hogy a mindkét fél vétkes magatartása esetében a bontást kérő peresfelek keresete nem feltétlenül vezet bontáshoz — ma is vallja. Épen ezért nem gondolnám, hogy a budapesti ügyvédi kamara 1930. évi jelentésében kellő szabatossággal szólana ekként: megnyugvással állapítjuk meg, hogy a m. kir. Kúriának házassági bontóperekben követett gyakorlata az elmúlt év folyamán a H. T. 80. §-nak alkalmazása körül megváltozott és eltért attól az álláspontjától, hogy mindkét fél vétkessége esetében a házasság felbontása nem foghatna helyet úgy, mint abban az esetben, ha csak az egyik fél vétkes.16) A kamara e jelentésével szemben 1931. és 1932. évi határozatok igazolják, hogy a Kúria elvi állásfoglalását ma is tartja.17) A törvény szellemével egybevágó gyakorlati esetek lényegére nézve azonban a helyes kritika szempontjából szükségesnek vélem a következőket kiemelni. A Kúria döntéseinek indokolásából nem mindig lép markánsan előtérbe, de a döntés súlypontja mégis azon a tételen nyugszik, hogy: mindig a bontást kérő fél ellenfele terhére kell, 15) Kifejtésem tisztán jogírói álláspont, anélkül, hogy a Kúria szaktanácsának állásfoglalásával való azonosításra alapot nyújtana. 16) Ügyv. Kam. Közlöny 1931. I—II. hó 1—2. sz. 101. oldal. Az 1931. évi jelentés a vonatkozó gyakorlatot nem érinti. 17) E kérdésben nyíltan bevallhatom, hogy e joggyakorlat kialakulásának előmozdítója voltam.