Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A H.T. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme

402 A relativitás kérdése, az Einstein után közhasználatúvá vált relativitás elmélete nélkül is, benne volt a jogi műnyelvben, csakhogy itt: individualisationak nevezték. Az emberi társadalom szerencsétlen bolygóegyede, ha nem a kijelölt pályát futja, beleütközik az állam jogrendjébe s az ő egyéniségéhez viszonyítva állanak be a következmények. A H. T. 80. §. viszonylagos bontó-okainak fennforgása esetén a relativitás lép előtérbe: a 80. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés folytán. És erre a relativitásra, a compensatio keresetszüntető elvének elutasítása folytán a törvényhozó maga utal, amidőn egyidejűleg arra is útmutatást ad: ha a felperes a házasság felbontását a H. T. 80. §. alapján kéri, kikerülhetetlen lesz annak mérlegelése, vájjon valóban elviselhetetlenné vált-e a házassági együttélés azon fél részéről, ki maga is megszegte hitvestársi kötelességét. (Indokok.) Ebből az okból tartózkodott a javaslat annak kijelentésétől, hogy a compensatio általában nem vétetik bírói figyelembe s csupán a kereseti jogot megszüntető hatályának tagadásával fejezi ki elvi álláspontját. (Indokok,) Ezekből vaskövetkezetességgel foly, hogy a bontókeresetben és viszontkeresetben érvényesített bontó-okok compensálásáról szó nem lehet. Ellenben a viszonylagosság elve folytán a feldultság kérdésénél megvizsgálandók a bontást kérő fél házastársi tényei is, mert a bontást kérő fél vétlen (ártatlan) vagy legalább is kevésbbé vétkes kell, hogy legyen, A társadalom erkölcsi rendje nem bírja el, hogy olyan egyén kérje házastársának vétkessé nyilvánítását, aki a házassági viszonyt lényegében maga dúlta fel.11) 2, A viszontvétkesség kérdése anyagi jogi megvilágításban. M. Jogi Szemle, 1928., 61. lap. 3. Megbeszélések: „Magánjog Tára" 1927. évi kötetében: 49., 78., 137. lapokon. Nem tartom fölöslegesnek reámutatni, hogy a házasfelek összes életviszonyai mennyire nem nyerhettek bírói értéklést abban az időben, amikor a Kúria még csak a keresetlevél szerinti alperest tekintette a viszontvétkesség érvényesítésére jogosítottnak. Most már reámutathatok, hogy kezdetben szakcikkeim kellemetlen félreértésekre adtak okot s ma a szakcikkeimben elfoglalt álláspontomat a 878—881. sorsz. elvi határozatok tették kötelező szabállyá. Előttem ezek a kérdések a törvény rendszeréből folyó problémamentes egyszerű tételek voltak, ") Idevonatkozólag a német B. G. B. 1568. §-ra vonatkozó német gyakorlatra utalok — a nagyon érdekes magyar casuistikán felül. Staudinger a viszonylagosság hatóerejét ekként foglalja össze: . . . kein Verhalten eines Ehegatten so beschaffen ist. dass es unter allén Umstanden, oder unter keinen Umstánden als Scheidungsgrund im Sinne de® §. 1568. verwertet werden kánne (IV./I. 750. 1.).