Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A H.T. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme

399 c)6) A házasságkötésnél, amint láttuk, pusztán a felek akaratkijelentésén és közös háztartásban élésen nyugvó formátlanság igen szűk területen van még érvényben Európában. (Skócia.) A felek közös akarat kijelentésén nyugvó bontás már szélesebb területen jutott érvényhez. a) Belgium, Luxemburg, Románia (régi területén), Dánia, Svédország, Norvégia megengedik a felek megegyezésén nyugvó bontást. fi) Ágytól és asztaltól való elválást engednek a felek közös megegyezése alapján: Ausztria, Olaszország és Hollandia. y) A közös megegyezést a házasság megszüntetésének alapjául nem fogadják el: Franciaország, Németország, Anglia, Svájc, Spanyolország, Portugália és Magyarország. E szemlélődés igen jellegzetes eredményt mutat. Az északi államok protestáns lakossága a higgadt faji sajátság feltétele mellett elmehetett a felek közös akaratkijelentésén nyugvó bontásig, mert veszélyt nem rejtett magában. Ezzel szemben a középeurópai államok az ország alapját képező házasság fennállását nem merték a túlhajtott öncélúságot követő polgárok megegyezésére bízni.9) Belgium és Luxemburg sajátos szociális fejlődése sokat megmagyaráz. A Balkánon Románia (a régi területén) elfogadta a felek közös megegyezésén nyugvó bontást, azonban az ottani társadalmi viszonyok különleges megbírálás alá esnek. III. A továbbiakban a bontás okainak az összehasonlító ismertetésével kellene, hogy foglalkozzam, azonban ez túl-messze vezetne célomtól. Most a figyelmet arra kívánom koncentrálni, hogy a ma8) Románia a trianoni szerződés után a csatolt részek magánjogát érvényben tartotta. Ezeken a részeken az előző házassági jog van érvényben. 9) A fajok és vallások nagyobb kevertsége is állampolitikai raisonícént az egyéni akarat korlátozása felé terelte a középeurópai államokat. Jellegzetes eset: „Hogy társadalmilag mit engedhetek meg magamnak — azt nem felperesek fogják részemre előírni és nálam sokkal előkelőbb születésű és társadalmi állású, sőt nemcsak hazánk, hanem a világ történelmében szerepet játszott számos nagy ember is került már abba a helyzetbe, hogy nem tudott a házassági kötelék kereteibe beilleszkedni és a jogerkölcs által abhorreált mellékcsaládot tartott fenn anélkül, hogy bárkinek eszébe jutott volna az illetőt gondnokság alá helyeztetni. Éspedig olyan helyen, ahol keresztény valláserkölcsi szabályok uralkodtak, amelyek reám, mint zsidóra, talán nem is minden vonatkozásban kötelezőek." (P. III. 1022/1932.)