Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 7. szám - Dr. Sárffy Andor: Magánjogi alapismeretek [könyvismertetés]
94 sősorban azon az alapon kérte, mivel a felperesnő a vele szemben tanúsított magatartása folytán a nőtartásra érdemetlen. E kérelmének tényalapjaként azt adta elő, hogy a felperes azt a hírt terjesztette, hogy a vele egyideig közös háztartásban élt nővére: Fodor Katalin nem a nővére, hanem ágyasa (maitresse) volt. A m. kir. Kúria a bontóper iratai alapján kiemelendönek tartja, hogy a felperes szerint dr. F J. a meneküléskor (1918—1919.) a felperesnő anyjának házában egy szobát bérlet. Dr. F. J. alperes postamester nővére a meneküléskor a bátyjához Kecskemétre jött és a nevezett alperes kérelmére a felperes anyja s a felperes az alperes nővérét akkor magukhoz vették az édes anyja lakásába és a felperesekkel közös háztartásban lakott — ha jól emlékszik — a peresfelek házasságkötésének idejéig (1919. X. 8.). A perbeli adatok szerint a nevezett F. K. a házasság megkötése után a peresfelekkel közös háztartásban élt a házassági életközösségnek 1920. évi augusztus hó 20.-án bekövetkezett megszűntéig; sőt azt követően is az alperessel közös háztartásban maradt 1922. évig, amikor postamesterséget kapott és Sándorfalvára távozott. Az alperes nővére a peresfelek házasságából 1920, évi június hó 28-án született leánygyermeknek a keresztanyja volt. Ilyen életviszonyok között a házassági életközösség megszakadásának előzményeként az merült fel a bontóperben, hogy a felperes és anyjánál akkor látogatóban volt fivére együtt tervbe vették, hogy 1920. évi augusztus hó 20-án az anyjukkal együtt kimennek a szőllőbe. Ebből a célból a felperes az anyja lakásáról átküldte a ceslédet a saját lakásukra ruháért, azonban a felperes tényállításai szerint a cesléd azzal jött vissza, hogy F. K. azt mondotta volna, hogy a felperes szüleinél mindenki meg van bolondulva. A kirándulás elmaradt. A peresfelek között 1920. évi augusztus hó 20-án, amidőn a felperes anyjától este hazafelé tartottak, az utcán a cseléd jelzett üzenete körül vita támadt s ekkor a peresfelek között a kir. ítélőtábla 10. P. 2165/1924/57. sorszámú ítéletében részletezett tényelöadások tartalmából kitetszősn arról is szó esett, hogy: a felperes az alperes nővérével nem lakik s válasszon az alperes közte és a nővére között s illetve a felperes előadása szerint ő azt mondotta, hogy F. K. intrikál ellene, amire az alperes azt válaszolta volna, hogy ha választania kell közte és a nővére között, akkor a nővérét választja. E nyilatkozatok nyilvánvalóvá teszik, hogy ez alkalommal F. K.-ról csak oly értelemben esett szó, hogy a peresfelek háztartásában a felperes a nevezettnek vele szemben tanúsított magatartását kifogásolta s ehhez kapcsolódik az alperes akkori kijelentése. Ez a ténykörülmény időbelileg nem lévén vitás, súly helyezendő arra, hogy az ettől gondolatmenetben és fogalmilag egészen eltérő tartalommal a tartásra való érdemtelenség alapjaként érvényesített tényállásnak megfelelően mondotta-e, hiresztelte-e felperes 12 év óta, hogy ő az alperestől nem az alapperben érvényesített okból vált el, hanem azért, mert az alperes testvérével F. K.-nal már a házasság tartama alatt nemi viszonyban élt s illetve tett-e ily értelmű nyilatkozatot?
