Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Lehet-e a végrehajtást foganatosítani, ha az fel van függesztve?

47 az eljárás, amelyet ily esetben régebben alkalmaztak (a volt V. ker. járásbíróságon), hogy az eljárás a felperes jelentkezé­séig szünetel, tarthatatlan, mert a szünetelés dacára a már ki­mondott halasztó hatály megmarad, vagyis a végrehajtást foly­tatni mindaddig nem lehet, míg az igényper el nem dől. A nemlétező felperes nyilván sohasem fog jelentkezni, a végrehaj­tató, vagyis az igényperbeli alperes pedig nem lesz soha abban a helyzetben, hogy a nemlétező felperes lakcímét bejelenthesse. A másik megoldás szerint, amelyet jelenleg a budapesti közp. járásbíróságon alkalmaznak, a keresetlevelet az ismeret­len helyen lakó felperesnek hirdetmény útján „kézbesítik", amely hirdetményt a bíróság táblájára kifüggesztik, egyszersmind ügy­gondnokot rendelnek felperes részére és azt idézik az újból ki­tűzött tárgyalási határnapra. Ez a megoldás azonban nem tör­vényszerű, mert a perrendtartás csak az alperes részére való kézbesítésnél ismeri a kézbesítésnek ezt a módját (Pp. 176. §.) azonfelül ez a megoldás azon a késedelmen felül, amelyet ez a visszaélés okvetlenül okoz az által, hogy a nemlétező személy részére a kézbesítést megkísérlik, ami több hónapot jelent olyan esetben, ha felperesként külföldi személyt jelölnek meg, a diplo­máciai kézbesítésnél fogva (legalább 4—5 hónapot) — szükség nélkül újabb késedelemmel jár még akkor is, amidőn a vissza­élés már kiderült. Szerintem tehát szükségtelen minden további eljárás akkor, amidőn a tárgyalási határnapon a bíró előtt fekszik a kézbesítő jelentése, amely szerint a felperesként megjelölt személy a meg­adott címen ismeretlen. Ebből a jelentésből ugyanis a bírónak egyszerűen meg kell állapítania azt a tényt, hogy a peres for­mákkal való visszaélés történt a végrehajtás megakadályozása céljából, nevezetesen, hogy a felperesként megjelölt személv nem létezik. Aki mint igénylő felperes fellép, annak csak ismerni kell a saját lakcímét, ha tehát a megjelölt helyen ismeretlennek jelzik, ebből nyilvánvaló, hogy valaki az igénykeresetet nemlé­tező személy nevében adta be a végrehajtás megakadályozása céljából. Ha pedig a felperesként megjelölt személy nem létezik, a peres eljárást felperes hiányában meg kell szüntetni. Egy­szersmind azonban leckét kell adni a hamisítóknak. Aki nemlé­tező személy nevében keresetet ad be, az szándékosan közremű­ködik abban, hogy valótlan tények vezettessenek be a nyilvános könyvbe, vagyis a Btk. 400. §-ba ütköző közokirathamísítást követ el; ennek felderítése végett tehát az iratokat az ügyész­séghez át kell tenni. Jól bevált ez a módszer a volt V. ker. já­rásbíróságon, ahol husz évvel ezelőtt mint kezelő bíró vettem azt gyakorlatba, s akkor ezek a visszaélések egyszerre megszűn­tek s csak most 1—2 év óta jutott valakinek ez a recept eszébe s azóta ismét mind sűrűbben fordul ez elő. A mindinkább terjedő visszaélésekkel szemben szükségéi

Next

/
Thumbnails
Contents