Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - II. Törvényes zálogjog és igényper

48 láttam annak, hogy sürgős előterjesztésben felhívjam az igazságügyminiszter ür figyelmét ezekre a jelenségekre és azok megszüntetésére azt a javaslatot tettem, hogy törvényes felhatalmazása alapján adjon ki a miniszter ür egy rendeletet, amely szerint igénypert beadni külföldi egyén nevében csak ügyvédi — természetesen csak belföldi ügyvédi — képviselettel lehessen s az enélkül beadott ily igénykeresetek hivatalból visszautasítandók legyenek. Ezzel megszűnik a hosszadalmas külföldi kézbesítéssel nyert halasztás lehetősége, mert ügyvédi képviselet esetén a kézbesítés az ügyvéd kezéhez történik. Másrészt pedig mondja ki a rendelet azt is, hogy oly esetben, ha az igénykeresetben megjelölt felperes a kézbesítő jelentése szerint a kijelölt helyen nem létezik, a bíróságok minden további nélkül szüntessék meg az eljárást és az ügyet tegyék át az ügyészséghez. Szerintem azonban rendeletre csak a külföldi igénylő esetében van szükség, mert az új jogszabály lenne, hogy külföldi nevében igényper csak ügyvédi képviselettel legyen beadható. Abban az esetben azonban, ha az igénylőként szereplő belföldi egyén a kézbesítő jelentése szerint a kijelölt helyen ismeretlen, már ma is az az eljárás helyes, amelyet fentebb leírtam és nem szabad a nyilvánvaló visszaélés felismerése dacára a formai szabályok között tehetetlenül vergődni, s a jogszolgáltatást kigúnyolni en gedni. w X. II. Törvényes zálogjog és igényper. Ha szembeállítjuk a Vht. 72. §-ának rideg szabályát, mely szerint a bérbeadót a kibérelt helyiségben levő ingóságokra törvényes zálogjog illeti meg, s a 89. §-nak ehhez a rendelkezéshez kapcsolódó azt a szabályát, amely oly esetben, amidőn a végrehajtató törvényes zálogjoggal terhelt ingóságokat foglaltat le, a halasztó hatállyal biró igénykeresetet kizárja, — Magyarország magánjogi törvénykönyve javaslatának 1503. §-ában foglalt szabállyal, amely csak azokra az ingókra ad az ingatlan bérbeadójának törvényes zálogjogot, melyeket a bérlő vagy együttélő házastársa vagy gyermeke vagy részükre más hozott a bérlemény szerződésszerű használatának céljából a bérlemény területére, úgy kétségtelenül szembeötlő az óriási szakadék, a kiállító igazságtalanságokra s a végeredményben a forgalmat is megbénító eredményre vezető rideg szabály, s a törvényes zálogjognak az ellentétes érdekeket összeegyeztető s a legnagyobb visszásságokat kiküszöbölő új szabályozása között. A törvényes zálogjognak a Vht. 72. §-ban foglalt szabályozása betű szerinti értelmében a jognak ad absurdum, minden jogérzet ellenére való gyakorlására vezet, mert a törvény szövege szerint a merő véletlenből vagy átmenetileg a bérlemény területén levő ingóságokra is kiterjed a törvényes zálogjog, amelyeket nem a bérlő és nem hozzátartozói, hanem idegen személy