Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 7. szám - Az Országos Ügyvédszövetség IV. vándorgyűlése (Pécs 1933. junius 28.-julius 1.)
384 Az ügyvédi nyugdíjintézmény teljesítőképességének fokozásával foglalkozó ILI. szakbizottság bizonyos fokig megnehezült atmoszférában tárgyalhatott csak, mert közvetlenül a tárgyalások megkezdése előtt kapta meg a nyugdíjintézet reformjára vonatkozó üj törvénytervezetet és így már nem volt módja arra, hogy azt részleteiben is megvitathassa. Mindazonáltal — különösen Menyhárth Gyula és Popper Tódor nagy anyagbőséggel kidolgozott előterjesztései alapján — a szakosztály igen nagy horderejű elvi határozatokat hozott. E határozatok főindoka annak felismerése, hogy a nyugdíjintézmény katasztrofális helyzetét nem annyira a tagok teljesítőképességének hiánya, mint inkább fizetőkészségének aggasztó hanyatlása és a behajtás módszereinek elégtelensége okozza. Ehhezképest kimondotta a vándorgyűlés, hogy a nyugdíjintézet teljesítőképességének biztosítékait nem a tőkefedezeti rendszerben, de a tagok fizetési kötelezettségében és készségében kell keresni; ehhezképest junctimot kell teremteni tényleges járulékfizetés és nyugdíj között; és pedig olymódon, hogy kétévi járulék-nemfizetés a nyugdíjjogosultság azonnali felfüggesztését vonja maga után, úgy azonban, hogy a felfüggesztés a szolgáltatások 5 éven belüli teljes pótlása esetén ex tunc, 5 éven túli teljes pótlása esetében pedig ex nunc hatállyal reparálható; amennyiben pedig á tag elhalálozása oly időpontban történik, mikor még hátralék fennáll, a hátralék megfelelő összegben a nyugdíjból levonható, A behajtás technikai kérdéseire nézve a vándorgyűlés azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy közvetlen jogviszonyt óhajt nyugdíjintézet és tag között, a kamarai felelősség teljes kikapcsolásával és a behajtási eljárásnak a kamarák hatásköréből a nyugdíjintézet hatáskörébe való átutalásával. Az ismertetett két alapelv kombinációjából pedig azt a következtetést vélte levonhatónak, hogy a járulék-nemfizetés következményeképen a kamarai tagság törlését előíró jogszabály fenntartása a reform életbelépése esetén feleslegessé válik. Kívánta még a vándorgyűlés az intézet 1925. év előtti tagjait sújtó tartalékelértéktelenedés megfelelő korrekcióját, a T. E. által létesített nyugdíjbélyegintézmény kötelező bevezetését, valamint a nyugdíj intézeti vagyonnak főként elsőhelyü jelzálog-kölcsönök alakjában értékállólag való elhelyezését. Az Országos Ügyvédszövetség további feladataival és fejlesztésével foglalkozó IV. szakbízottság elsősorban az ország összes ügyvédi kamaráira kiterjedő egyetemes ügyvédképviseleti szervezet problematikájával foglalkozott és a Szövetség fejlődésének irányát épen abban vélte meglátni, hogy ily irányú törvényes szabályozás létesítéséig maga a Szövetség legyen a magyar ügyvédség egyetemes érdekképviselete. A törvénykezés eddigi egyszerűsítésének eredmény méri e-