Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Az Országos Ügyvédszövetség IV. vándorgyűlése (Pécs 1933. junius 28.-julius 1.)

383 legfeljebb másodosztályú rendnek ismeri el és természetes birtokállománya terhére egyéb, megbízhatóbbaknak és nagyobb nemzetfenntartó erejüeknek prédikált rétegeket részesít elő­nyökben. Csak a most kifejtettek alapján magyarázható meg az a feltűnő jelenség, hogy a vándorgyűlésnek az ügyvédi kar túl­zsúfoltságának kérdésével és egyéb időszerű fontos kari problé­mákkal foglalkozó I. szakosztálya határozatait az eddigi ván­dorgyűlésekénél lényegesen szűkebb és szerényebb keretben fo­galmazta meg és kizárólag a jegyzői magánmunkálatok meg­szűntetését, az ügynökök szerződéskészítő jogának megvonását, a zugírászati törvény végre-valahára való megalkotását és a Pp. értékhatárainak visszaállítását követelte oly reformokként, amelyek az ügyvéri kar további boldogulásának alappillérei. Bár helyeseljük azt az irányzatot, amely az apró részlet­kérdéseket a vándorgyűlési határozatokból épen e határozatok méltóságának ás átütő erejének megóvása és öregbítése céljá­ból kiküszöböli, — nem hallgathatjuk el, hogy szívesen láttuk volna a határozatok között az okirati kényszer, az összeférhe­tetlenség, a kötelező ügyvédi képviselet kiterjesztése, bírói ál­lások ügyvédekkel való betöltése, a közigazgatási bírósági el­járás ügyvédi problematikájának felvetését is, mint amely kér­dések a határozatokban érintetteknél aligha csekélyebb jelentő­ségűek. Viszont helyeseljük azt, hogy a vándorgyűlés a zárt szám kérdésében tartózkodott az állásfoglalástól; mert semmi­képen sem lehet megnyugtató az egész kart érintő belső szer­vezeti kérdéseknek de vobis sine vobis módján egy vándorgyű­lésen megjelent és nem feltétlenül országos erőviszonyokat képviselő néhányszáz ügyvédnek döntése. A zugírászat elleni hatályosabb védekezéssel és a jegyzői magánmunkálatokkal foglalkozó II. bizottság határozataiban nem hozott újat; aminthogy a két probléma közismertsége, ki­dolgozottsága és — valljuk be —: egyszerűsége mellett nem is igen hozhatott. Helyesen hangsúlyozta azonban egyrészt azt, hogy a zúg­írászat tényálladéki elemét nem képezheti a tevékenységnek díjért vagy ellenszolgáltatásért vállalása vagy rendszeressége, másrészt tapintatosan, de nyomatékosan mutatott át azokra az állametikaí szempontokra is, amelyek a jegyzői magánmunká­latok megszűntetését követelik. Fontosabb e szakosztály határozatainál Kramer Emilnek és Vészi Mátyásnak a Véleményes Javaslatok sorozatában meg­jelent előterjesztése, amely valóságos monográfiája a jegyzői magánmunkálatok problémakörének és amelynek különösen statisztikai része oly rendkívüli módon meggyőző, hogy az abból folyó végkövetkeztetések levonása elől hosszabb ideig már az igazságügyi kormány is aligha fog kitérhetni.

Next

/
Thumbnails
Contents