Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdijintézet reformja

378 hibásak abban, hogy nem fizették ki tartozásaikat, hanem hagy­ták felszaporodni hátralékaikat. Ha végig nézzük a hátralékoso­kat, nem egy olyat találunk köztük, aki autót tart, vagy 4—5 szobás lakása van, de éveken keresztül semmi, vagy csak na­gyon kevés tagdíjat és nyugdíjintézeti járulékot fizetett. Le­gyünk őszinték, az utolsó években divatba jött a nemfizetés. S ennek oka az az uralomrajutott ügyvédpolitíkaí elgondolás, hogy nem a kar összesége érdekében keresztülvitt nagy és eredmé­nyes akciók, hanem az egyes ügyvédek érdekében kifejtett te­vékenység merítette ki sok vezetőnk energiáját. Már máskor is bíráltuk ezt a rendszert, amit akkor is úgy jelöltünk meg, hogy a kis személyes szívességtevések rendszere, az ami a kari poli­tikában divattá lett s uralomra jutott, s amely átmeneti és sze­mélyes kis sikerek és látszólagos előnyök kiélvezése után most érkezik el a konzekvenciák levonásának korszakához, s a leg­sürgősebb intézkedések szükségesek a kar csődjének megaka­dályozásához. A sürgős intézkedések szükségességét a jelenlegi Igazság­ügyminiszter úr is belátta, és a kar nyilvánossága előtt már több ízben tett ígéretet a helyzet sürgős szanálására. A mi­niszter úr be is váltotta ígéretét és a szanálást célzó törvény­javaslattervezet ma már a kamarák előtt fekszik, hogy észre­vételeiket és javaslataikat sürgősen tegyék meg. El kell ismer­nünk, hogy a javaslat intenciói a legnemesebbek és valóban a Nyugdíjintézet érdekeinek és fenntartása biztosításának szem­előtt tartása mellett, az egyes ügyvédek érdekeit is igyekszik messzemenően szemelőtt tartani, különösen azzal a tervezett in­tézkedésével, hogy a fennálló hátralékok megfizetésére és a tör­lések foganatosítására 2 évi halasztást kíván adni a hátraléko­soknak. Mégis, a kérdéssel gyakorlatilag foglalkozók úgy vél­jük, hogy a törvényjavaslattervezet sok tekintetben módosításra szorul, hogy célját: a Nyugdíjintézet fennállásának biztosítását és ugyanakkor a tagok százainak egzisztenciájuk megmentését, elérhesse. A nemfizetés végső szankciójaként a kamara tagjai közül való törlést a javaslat fenn akarja tartani. Ez a tervezett intéz­kedés megítélésünk szerint a kar többségének véleményével is megegyezik, és természetszerűleg következik a kollektív és köte­lező biztosítás rendszerének, az eddigi tartalékolási rendsze" mellett való fenntartásából. A törlési szankciót elejteni csak a fakultatív biztosítási rendszerre való áttérés esetén, vagy a szo­ciális biztosítás nálunk kirovó-kiosztó rendszernek nevezett mó­dozatának bevezetése esetén volna lehetséges. A kar többsége pedig ma is az eddigi, a magántisztviselők tartalékolási sza­bályai szerint felépült biztosítás rendszerét kívánja fenntartani. A törlések lefolytatásának objektivitására különböző garan-

Next

/
Thumbnails
Contents