Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Tulajdonjog a követeléseken

363 szen a követelések vagyonúnknak épp úgy alkatrészei, mint a tárgyak, logikus tehát, hogy felettük tulajdonjogunk lehessen. A tulajdonból folyó legfontosabb jogosultság, a birtoklás a követeléseken természetesen nem gyakorolható. Jövendő magánjogunk is a dolog birtokára vonatkozó szabályokat csak olyan jog birtokára terejszti ki, amely jog mindenkivel szemben hatályos. (M, J. T. 470. §,) A követelés, mint tiszta kötelmi igény azonban nem mindenkivel szemben, hanem csak az adóssal szemben lévén hatályos, felette birtok sem létezhetik. A harmadik személyektől eredő sérelmeknek azonban a hitelező még sincs teljesen védtelenül kiszolgáltatva. A hitelező védelmének kiépítése a Beck-féle kötelem valósulási elmélet legszebb gondolata, egyben annak egyik legfontosabb problémája. Beck rámutat arra, hogy a Nptk.-nek a tilos cselekményeket szabályozó vezér §-a, a 823., kártérítési kötelezettséget állapít ugyan meg az esetben is, ha valakinek életét, testét stb. a tulajdonát, vagy egyéb jogát sértik meg, de a német jogirodalom és gyakorlat az egyéb jogok fogalmából a kötelmi jogot egyszerűen kirekeszti. Sőt egyik legkiválóbb német magánjogász, Oertmann egyenesen tagadásba veszi, még annak lehetőségét is, hogy harmadik személy egyáltalán megsérthetné az adós és hitelező között fennálló kötelmet, lévén ez utóbbi tisztára elvont, eszmei fogalom. Ezzel szemben Beck, mint a jogfejlődés egyik fontos eredményét említi, hogy a M. T. J. 1709. §.-a nem a jogot, hanem a jogvédte érdeket helyezi védpajzsa alá, egyben idézi az indokolásból, hogy „jogvédte érdek" fogalmi körébe a kötelmi jog is beletartozik, amennyiben a sértés harmadik személytől ered. Beck meglátásának helyességét mi sem igazolja jobban, mint éppen a német judikatura, mely, ha bizonyos esetekben sújtani akarja a harmadik jogsértőt, úgy kénytelen kerülő uton: jogalap nélküli gazdagodás, jóerkölcsökbe ütköző magatartás, tisztességtelen verseny stb. címén a harmadik felelősséget megállapítani. Az M. T. J. 1757. §.-a szerint is az a harmadik személy, aki valamely vagyontárgyról jogosulatlanul rendelkezett, vagy -mást megillető szolgáltatást fogadott el, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles kiadni azt, amihez rendelkezés alapján jutott, illetve elfogadott. De az M. T. J. a kötelem valósulási tendenciájában még tovább megy; az 1734. §>.-ban megállapítja a kártérítési kötelezettséget, ha harmadik személy az adóst fennálló kötelességének megszegésére szándékosan reá bírja, vagy tudva oly szolgáltatást köt ki mástól magának, amellyel ez a hitelező irányában fennálló kötelességét megszegi. Teljes mértékben osztjuk Beck azon felfogását is, hogy az üzletátvevő, a megajándékozott felelőssége ugyancsak a kötelemvalósulás megsértésének gondolatából ered. A magunk ré2*