Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Tulajdonjog a követeléseken

362 szerint nem lehetnek a tulajdon tárgyai sem. (Az értékpapírokban, mint testi tárgyakban inkorporált követelések tulajdonának vizsgálatát kikapcsoltuk.) A dolgok osztályozását azonban a Javaslat — véleményünk szerint — nem viszi következetesen keresztül. A 434. §.-ban u. i. a dolgokat ingatlanokra és ingókra osztja fel, kimondván, hogy ingatlanok a telkek, egyben kategorikusan hozzáfűzi, hogy ,.minden más dolog ingó". Megfeledkezik azonban a javaslat arról, hogy az 508. §.-ban az ingatlan és ingóvagyon megkülönböztetése szempontjából vélelmet állít fel, jelesül ingatlanvagyonhoz tartozónak tekint különböző jogokat, közöttük azokat a követeléseket is, amelyek ingatlan tulajdonának átruházására, vagy korlátolt dologi jogok megalapítására, átruházására, vagy megszüntetésére irányulnak. Bizonyos dogmatikai következetlenséget látunk abban, hogy ezek az ingatlannal szoros vonatkozásban álló követelések ingatlanvagy ónnak tekintendők, azonban önállóan tulajdonjog tárgyai még sem lehetnek. De nemcsak a tulajdonjog megállapítása szempontjából, hanem minden más olyan esetben is, midőn a törvény, vagy a felek intézkedései különbségeket tesznek ingatlanok és ingók között, érezni fogjuk a javaslat hiányosságát, mert a fentebb említett kategorizálása alapján nem lesz eldönthető, hogy a követelések ingóknak tekinthetők-e. A francia Code ebben a kérdésben sokkal gyakorlatibb, mert az 529* és 533. §§. értelmében, úgy a követelések (les dettes actives), mint azok a keresetek, melyeknek tárgya valamely behajtandó összeg, vagy ingóság, a törvény világos intézkedése folytán ingóknak tekintendők. Praktikusabb az Optk. is, mely a 292. §-ban ismeri a testi és testetlen dolgokat (unkörperliche Sachen). Ez alá tartoznak a jogok is; felettük tehát létezik tulajdonjog. A Leonhard-féle tulajdoni szemlélettel szemben egyébként két kifogást hoznak fel. Gyöngébb érv az, mely jogtörténeti alapon arra hivatkozik, hogy a követelések feletti tulajdonjogot a római jog sem ismerte. A római jognak ezen hiánya azonban nem jelenti a Leonhard-féle szemlélet helytelenségét. Sokkai megfontolandóbb ellenvetés az, hogy a tulajdonjog szabályai nem alkalmazhatók a követelésekre, lévén ezek eszmei javak. Ezen felfogásnak azonban ellene mond ama tendencia, mely az eszmei javak minél nagyobb körén igyekszik a tulajdonjogot elismerni. Hazánkban már az Ideigl. Törvk. Szabályok adtak kifejezést e gondolatnak; a 23. §. u. i. kimondotta, hogy az ész szüleményei is olyan tulajdont képeznek, mely a törvény ótalma alatt áll. Az kétségtelen, hogy a tulajdonjog szabályai a követelésekre változatlanul nem alkalmazhatók, de ebből még nem következik, hogy azokat a normákat, amelyek megfelelően alkalmazhatók volnának, pusztán dogmatikai okokból elejtsük. Hi\