Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A Kúria 57. sz. polgári jogegységi döntvénye

356 róság ténymegállapításának felülbírálását a bírói gyakorlat meg nem engedi, mint a jogegységi határozat indokolása mondja, a fegyelmi bíráskodásnak az a hatálya a felekre, ,,mintha választott bíróság döntésének vetették volna alá." Ebből következik, hogy mint Dr. Vági József1) cikkében ismertetett határozatokból kitűnik, a bíróságok nem tekintik a fegyelmi eljárást szabályszerűnek, ha az igazság kiderítésének garanciái (felek meghallgatása, a megállapított tények megjelölése, a jegyzőkönyv aláíratása a vádlott részéről) az eljárásnál hiányoznak, habár a fegyelmi szabályzat azokat külön nem írja elő. Jogelméleti szempontból kétségtelenül olyan érdekes jelenséggel állunk szemben, mint pl. a kollektív szerződéseknél. Bár a fennálló jogi fogalmak keretébe ezek az intézmények magyarázat útján beilleszthetők, mégis valami új jelenséggel állunk szemben. Az állam bizonyos nem hatósági szervezetek döntéseit, határozatait az alávetett felekre nézve kötelezőnek ismeri el és lemond ezeknek érdemi felülbírálásáról, hacsak azok valamely alapvető tiltó törvénybe, vagy a jóerkölcsökbe nem ütköznek. Ifj. Dr. Szigeti László. A Kúria 57. sz. polgári jogegységi döntvénye. A csehszlovák állam a hitbizományi intézményt az 1924. évi 179. sz. törvénnyel megszüntette és mindenekelőtt a hitbízományok birtokosait, várományosait, és az utódok gondnokát hatalmazta fel arra, hogy a hitbizományi vagyon felszabadulásával előálló viszonyt egyességgel szabályozhassák. Ezen egyesség érvényéhez elegendő volt, ha az egyességhez a hitbizomány birtokosa és legköze lebbi három várományosa, ilyenek nemlétében pedig az utódok gondnoka hozzájárul. Egy további rendelkezés szerint, amenynyíben ezek között megegyezés nem jött létre, a hitbizományi kötelék alól felszabadult vagyont mint előörökös a törvény életbeléptekori hitbizományi birtokos szerzi meg, akinek ezen joga az első várományos javára szóló utódlással van korlátozva, míg az összes további várományosok utóöröklési igényei kárpótlás nélkül megszűnnek (1. Újlaki: A magyar magánjog módosulásai Csehszlovákiában, 114—118. lapok). Egy ilyen, részben magyar, részben csehszlovák területen fennálló hitbizománynak (a gróf Zichy István-féle szenioratusi Tiítbizománynak) a feloldás idején volt birtokosa az akkor sorrendben első három várományossal, valamint a hitbizományi gondnokkal egyességet kötött, amellyel a hitbizományi vagyonnak a csehszlovák állam fennhatósága alá került, és az említett *) Jogállam 1933. évf. 4—6. szám.