Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A Kúria 57. sz. polgári jogegységi döntvénye

357 törvénnyel a hitbizományi kötelék alól feloldott részét egyességileg felosztották. Ezzel szemben már most a hitbizománynak egy távolabbi várományosa azok ellen, akik a felosztott javakból a fentiek szerint részesedtek, magyar bíróság előtt keresetet indított, és azzal az okfejtéssel, mely szerint a hitbizományi vagyonnak Csehszlovákia fennhatósága alá került része a hitbizományi kötelék feloldása következtében az őszes várományosok egyenlő arányú korlátlan tulajdonává váltak, kérte, hogy a bíróság kötelezze alpereseket a feloldott ingatlanoknak az ő tulajdoni arányának megfelelő hányadára vonatkozóan bekebelezési engedély adására, vagy az illető ingatlanilletőség megfelelő egyenértékének megfizetésére. A Kúria ítéletében (5024/1930., Jogi Hírlap 1931:694.) nemzetközi magánjogunk azon tételéből indult ki, mely szerint a külföldi ingatlanra vonatkozó kérdések az ingatlan fekvése helyének törvényei (lex rei sitae) szerint alakulnak. Ebből folyólag el kell fogadni az ítélet szerint azt, hogy a hitbizományi intézményt megszüntető csehszlovák törvényeknek az a következménye, hogy a csehszlovák állam területén fekvő hitbizományi vagyonban hitbizományi utódlásnak senki javára sem lehet helye; ámde — folytatja tovább az ítélet okfejtése —, azt a jogviszonyt, melyben felperes és az alperesek — a hitbizományban érdekelt család tagjai —• egymással szemben az alapítólevélnél fogva vannak, a csehszlovák törvény nem szüntette meg, és a viszony — bár a változott viszonyoknak megfelelő tartalommal —, fennáll mindaddig, amíg a hitbizomány a magyar jog értelmében meg nem szűnik. Ezekből folyólag: felperesnek, mint ezúttal csak egy távolabbi várományosnak, nincs igénye arra, hogy a hitbizományi kötelék alól feloldott vagyonból részesedést kérjen, avagy hogy tulajdoni részesedésének ellenértékét követelje, hanem csak arra van igénye, hogy az alapítólevélből folyó jogviszony fennállása kőzte és az alperesek között megállapíttassék. A keresetnek tehát csakis ily értelemben adott helyet. A Kúria ezen döntése a csehszlovák törvény által figyelmen kívül hagyott további várományosok jogi érdeklehetőségeit tehát teljes mértékben elismerte oly értelemben, hogy amenynyiben az alapítólevél rendelkezései szerint a várományból aktív jog lenne, az ilyen várományosnak továbbra is azt a jogot biztosította, mint amilyen az illető várományost az alapítólevél, szerint megillette, és pedig amennyiben az dologilag az idegen impérium folytán nem érvényesülhet, megfelelő pénzbeli szurrogáció formájában. Arra, hogy felperesnek a keresetbe vett egyenértéket megfizessék, alpereseket természetesen nem marasztalta, mert hiszen felperes várománya aktív joggá még nem vált, de mert az, hogy oly helyzetbe kerül-e, amelyben az alapítólevél