Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Kötelező bosszúállás

41 A kötelező bosszúállás tehát — e ponton — már a múlté. De vájjon, hogy áll ez a kérdés más deliktuális tényálláshoz kapcsolódó vagyonjogi igények érvényesítésénél ? Mánként formulázva: van-e más eset, amelyben jogszabály a bűncselekmény büntető eljárásban megállapított voltát állítja oda a magánjogi igény előfeltételeként? Szóba jöhetne az 1914: XIV. t.-c.-be iktatott Sajtótörvény 39. §-a, amelynek 1. és 2. bek.-e szerint a sértett a sajtóbeli közleménnyel okozott vagyoni kárának megtérítésén felül nemvagyoni káráért is megfelelő elégtételt követelhet, amennyibei az tekintettel az eset körülményeire, a méltányosságnak megfelel. Nincs azonban sehol a Sajtótörvényben olyan rendelkezés, amely kimondaná, hogy e kárigény érvényesítésének előfeltétele a sajtóvétségnek büntető eljárásban való megállapítottsága, tehát bűncselekményként való üldözése. Sőt: miután ugyanezen §. 3. bek.-e kimondja, hogy a sértettet a kártérítési követelés akkor is megilleti, ha a sajtóbeli közlemény nem állapít meg bűncselekményt, vagyis ha tényállása a bűncselekménynek alatta marad, nem lehet kétséges, hogy az említett kárigények érvényesítésének nem előfeltétele a sajtóvétségnek büntető ítélet által történt megállapítottsága. A becsületvédelmi törvény 27. §-ának utolsó rendelkezése folytán a Sajtótörvény 39. §. 1. és 2. bek.-ének szabályai megfelelően állanak a becsületvédelmi törvény által pönalízált bűn cselekmények és a hamis vád bűncselekménye esetére is. Vagyis az ilyen bűncselekmények által sértett sem köteles előbb büntető útra terelni ügyét, és az ott kieszközlendő büntető ítélet alapján fellépni. Közvetlenül fordulhat kárigényével a polgári bírósághoz, amely tehát autonóm módon dönti el, fennforog-e ezen bűncselekmények valamelyikének tényállása, avagy bár a nem teljes, de kártérítésre mégis kötelező tényállás. Hirtelenében talán nem is találok más példát a címbeli jelenségre, mint a Sajtótörvény 40. §-ának esetét. Ha ugyanis sértett kártérítési követelését nem a szerző ellen, hanem a Sajtótörvény 40. §-a, vagyis a fokozatos felelősség alapján felelős más személy (kiadó, nyomda) ellen kívánja érvényesíteni, a kárigény előfeltétele a felelőssé tett személy büntetőjogi felelősségének megállapítottsága. A törvény ugyan ezt nem mondja ki, de a Kúria már ismételten erre az álláspontra helyezkedett (1. Kúria 1601/1929. sz. határozatát, és az abban felhívott 7622/1927., 3759/1928., 925/1929. stb. döntéseket a Jogi Hirlap 1931 : 102. száma alatt). Nevezetesen kimondotta a Kúria, hogy a „Sajtótörvénynek a fokozatos felelősséget szabályozó különleges rendelkezései, így pld. az, hogy a sértettet netalán megillető kártérítésért a biztosítékkal megjelenő időszaki lapoknál a kiadó a biztosíték erejéig elsősorban felelős, csak a sajtó útján elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban, vagyis csak ak-