Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Kötelező bosszúállás

41) adósok is, akik, ha akármennyire is szembenállanak az uzsorás kölcsönadóval, mégis tudnak disztingválni, — lelkileg és jogilag egyaránt — és céljuk csak az, hogy a törvényeset meghaladó kamatokkal szemben megvédjék magukat, odáig azonban nem akarnak már elmenni, hogy hitelezőjük megbüntetését is kívánják. Vannak tehát adósok, akik komolyan veszik az igét: ne légy bosszúálló, és nincsen lelkierejük az üldözéshez, pláne annak üldözéséhez, akinek a pénzét mégiscsak elfogadták, felhasználták, és talán a tőkét sem fizették még vissza. El tudom képzelni, hogy voltak adósok — és éppen a lelkileg differenciáltak, — akik sokszor azért nem tudtak az uzsora kifogásával a polgári perben védekezni, mert nem tudták magukat kölcsönadójuk büntető üldözésére rászánni. Tudok is olyan esetről, amikor adóst ez a kérdés lelki konfliktus elé állította, adós nem vállalta a büntető üldözést, tehát futni hagyta az uzsorást és fizetett olyan kamatokat, amelyeket különben nem kellett volna. A régebbi uzsoratörvény rendelkezéseiből derivált ez a jogszabály — a kötelező bűnvádi üldözés, mint a behajtási perben való védekezés előfeltétele, — tehát már azért sem volt helyes, mert a fenti reflexhatás folytán saját céljával szembekerülve, sok esetben az uzsorás védelméhez vezetett. De nem volt helyes annálfogva sem, mert minden elfogadható indok nélkül nem volt összhangban más olyan szabályozásokkal, amelyek szintén valamely büntetendő cselekménnyel kapcsolatos vagyoni jogi igényre vonatkoznak. Hiszen ha X. lap, sikkaszt, testisértést, vagy alaptalannak bizonyuló felmondással lakáskihágást (2222/1931. M. E. sz. r. 14. és 33. §. c) pontja) követ el: a dolog kiadására, kártérítésre stb. anélkül is perelhető, hogy a károsult büntető eljárásban állapíttatja meg a deliktumot. Amint tehát az ezen és más bűncselekmények folytán károsultat sem kergette bele jogszabály a bűnvádi feljelentés tételébe, az uzsora kifogása tekintetében sem volt ez indokolt, és nem forgott fenn semmi ok eltérni attól az általános szabálytól, mely szerint a polgári perben elég előadni a jogalapító tényeket és azért, mert azok egy büntetendő cselekmény tényállását kimerítik, nem szükséges, hogy azok ilyen minősége is megállapíttassék. Csak helyeselni tudjuk tehát az 1932: VI. t.-c.-be iktatott új uzsoratörvény álláspontját, amely sem kifejezetten, sem egyéb rendelkezéseiből kifolyólag nem kívánja meg az uzsorának, mint büntetendő cselekménynek üldözését, mint a polgári perben való védekezés előfeltételét. Ma tehát az uzsora kifogásával védekező adósnak a törvény megadja az uzsora elleni védelmet anélkül, hogy adósnak bűnvádi eljárást és az uzsorás büntetését kellene szorgalmaznia. Helyes szabályozás, mert az uzsora magánjogi üldözését nem nehezíti, nem több előfeltételhez köti, hanem könnyíti.