Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Kötelező bosszúállás

39 terményekre), hanem végrehajtást szenvedő ingatlanán volt függő termésre vezette, amely csak az elválasztás után válik ingóvá, addig pedig azt az ingatlanhoz tartozónak, az ingatlannal egy tekintet alá esőnek kell tekinteni. A végrehajtást szenvedő ingatlanának függő termésére vezetett e végrehajtás tehát a végrehajtás tárgyát tekintve az ingatlanra, helyesebben az ingatlan haszonélvezetére foganatosítódként jelentkezik. Minthogy ezek szerint a m. kir. kincstár az elárverezett ingókra követelése erejéig zálogjogot nem szerzett, a sorrendnél követelését figyelembe venni nem lehetett- Közömbös e részben az, hogy az elárverezett termények a m. kir. kincstár által előzően, az említett módon lefoglalt függő termésből származnak-e? mert még az esetben is, ha ezen az alapon valamely sorrendi igény érvényesíthető volna, úgy a Vh. T. 211., 212. §-ai értelmében, ez igénynek érvényesítése csak a 208., 209. §-ok szerint foganatosított ingatlanvégrehajtással kapcsolatos sorrendnél foghatna helyet, a jelen esetben azonban kizárólag ingóárverésen befolyt vételár osztható fel. (Curia: Pk. V. 1.620/929.) Dr Nyulászi Alajos. Kötelező boszuállás. A kötelező kíméletlenség jelenségéről és eseteiről sűrűn esik szó lapunkban. Nem rokonszenves és nem is egészséges tünete ez a magánjognak, mert kíméletlen eljárásra szorítani valakit, akinek az nem szándéka, nem helyes, ha a cél anélkül is elérhető. Van azonban ennek a jelenségnek egy drasztikusabb testvérpárja is: a kötelező bosszúállás. Ékes példája volt ennek az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-c. hatálya alatt az uzsora kifogásával való védekezés. Az uzsoratörvény ugyan kifejezetten sehol sem mondta ki, de a törvény 8., 11. és 12. ^ai rendelkezésének egybevetése alapján jogirodalom és joggyakorlat — legutóbb a 49. sz. polgári jogegységi döntvény indokolása is — egyképen azon az állásponton volt, hogy adós az uzsora kifogásával csak akkor védekezhetik eredményesen, ha az uzsorát büntető ítélet állapítja meg. Ha az adós az uzsora fennforgását büntető ítélettel igazolni nem tudta (és illetve legalább is vádhatározatra nem hivatkozhatott, amikor is a polgári perben az eljárás felfüggesztendő volt), a polgári per bírája nem vizsgálhatta és nem is állapíthatta meg, van-e uzsora, és annak következményeit nem vonhatta le. Ez pedig magyarul annyit jelentett, hogy az adós kénytelen volt a kölcsönadót meg is büntettetni, ha azt akarta, hogy kötelezettsége a törvényesre mérséklődjön. Vannak adósok, akik az uzsorás kölcsönadót csakis a büntető eljárással fizetik ki, sőt vannak adósok, akik már előre tudják, hogy ez lesz az ellenszolgáltatásuk. De vannak olyan